Debrecenben tanult, hol a tógás deákok közé 1669-ben vették föl, később a kollégiumban a poétáknak és rhétoroknak tanítója lett, a seniorságot is viselte, majd a zürichi és a marburgi egyetemen tanult; hazájába visszatérve, 1678-ban a szatmári iskola tanárának választották meg. Ezt a hivatalát 1684-ben a Bereg vármegyeivári lelkészséggel cserélte föl. 1694-ben a debreceni kollegium rektora és teológiatanára lett. 1700. június 27.-én a debreceni zsinaton püspöki hivatalra emelték. Ezt tíz évig viselte és hét zsinatot tartott. Az egyháztörténetnek nagy kedvelője volt, megszerezte a kéziratban levő egyháztörténeti munkákat, különösen a reformáció kezdetéről és előmeneteléről a 17. század elejéig írtakat, mit Ember Pál (Lampe) Egyháztörténete ajánlólevelében fölemlít.
Munkái
Dissertatio de Cognitione Dei Naturali. Debrecen, 1703. (Neve a címlapon Joannes Kocsi.)
A Szilágyi Tönkő Márton halálára írt versei a Honor posthumusban (Debrecen, 1700) jelentek meg; üdvözlő levele 1708-ból Ember Pálhoz, Lampenál.
A Malleus 15. Dilemmatum című munkát is neki tulajdonítják.
A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rend., kieg. és az előszót írta Mészáros Kálmán. Bp., História-MTA Törttudományi Intézet, 2005.
