1925-ben született a mineralógus Koch Sándor és Oppenheimer Márta biológia–kémia szakos tanár édesanyja gyermekeként. A szegediPiarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1943-ban a Szegedi Tudományegyetem (akkor: Horthy Miklós Tudományegyetem) egyetem orvosi szakára iratkozott be. 1950-ben „Sub Laurea Almae Matris” („az egyetem babérkoszorújával”) avatták doktorrá, majd mindjárt tanársegéddé nevezték ki.
Egyetemi tanulmányai mellett Ivánovics György keze alatt dolgozott a Mikrobiológiai Intézetben. Itt 1953-ban a Humán Oltóanyag Intézet Vírusosztályának vezetőjének nevezték ki, ahol az általa kifejlesztett új típusú vakcinák közül a kiütéses tífusz és a mumpsz elleni készítményeket máig használják. Innen az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) vírusosztályára kerül, ahol a polio-laboratórium vezetőjeként munkatársaival sikerrel jutottak el a gyermekbénulás ellen védelmet jelentő Sabin-cseppek előállításáig. Albert Sabin személyesen ellenőrizte a gyártást és hozzájárult az általa kifejlesztett vakcina termeléséhez az Országos Közegészségügyi Intézet laboratóriumában.[3]
Kiváló tanár, szenvedélyes nevelő volt, átütő erejű gondolatai, műveltsége vonzotta köré az önkéntes tanítványokat, lelkesen vitázó barátokat. Otthona „Sodrás Klub” néven volt ismert.
Koch Sándor 1990-1998 között Budapest II. kerülete önkormányzati képviselőjeként, 1990-1994 között alpolgármesterként vállalt közéleti szerepet.
2009. február 5-én, súlyos betegségben hunyt el. Hamvasztása után 2009. február 26-án búcsúztatták el a budapesti Farkasréti temetőben.
