Albert Bruce Sabin

Albert Bruce Sabin
Született1906. augusztus 26.[1][2][3][4][5]
Białystok[6]
Elhunyt1993. március 3. (86 évesen)[1][2][3][4][5]
Washington
Állampolgársága
Foglalkozása
  • virológus
  • egyetemi oktató
  • feltaláló
  • patológus
  • immunológus
  • epidemiológus
  • orvos
Tisztségeelnök (Weizmann Institute of Science)
Iskolái
Kitüntetései
  • Bajor Érdemrend
  • Medal of Liberty
  • honorary doctor of the University of Brasília
  • E. Mead Johnson Award (1941)
  • Howard Taylor Ricketts Prize (1959)[7]
  • Robert Koch Prize (1962)[8][9]
  • Lasker-DeBakey Clinical Medical Research Award (1965)[10]
  • Nemzeti Tudományos Érem (1970)
  • John Howland Award (1974)[11]
  • Elnöki Szabadság-érdemrend (1986)
  • Distinguished Americans series (2006)
Halál okaszívelégtelenség
SírhelyeArlingtoni Nemzeti Temető (1993. március 8., Section 3, grave 1885-RH)[12]

A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Bruce Sabin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Albert Bruce Sabin (Białystok, 1906. augusztus 26.Washington, 1993. március 3.) lengyel-amerikai bakteriológus, virológus és gyermekgyógyász.

Életpályája

1906. augusztus 26-án született Białystokban, a mai Lengyelország területén. Családjával 1921-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. A New York Egyetemen kapott orvosi diplomát 1931-ben, 1935-től dolgozott a Rockefeller Intézetben, ahol sikerült a gyermekbénulás vírusát emberi testből kivett szöveten szaporítania. A második világháború egy időre megszakította kutatásait, de végül több mint húszéves kutatómunkával olyan vakcinát fejlesztett ki, ami immunissá tette a bél falait és gátolta a kórokozó szaporodását. 1954-ben állította elő a gyermekbénulás elleni védelmet nyújtó poliomyelitis vakcinát. 1959-ben Sabin ajánlása szerint a Poliomyelitis Intézetben kifejlesztették az élő vakcinák előállításának technológiáját és számos kísérleti oltást készítettek. 1959 második felében a Szovjetunióban 13,5 millió gyermeket immunizáltak.[13] A vakcinának köszönhetően a polio vírus már csak néhány afrikai országban lelhető fel.

Az egész szakmai pályafutására a fáradhatatlan és briliáns kutatás volt jellemző. Kései éveiben a vírusok és a rák betegség kapcsolatával foglalkozott. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett.

Jegyzetek

Források