Koço Tasi (nevének ejtése kɔt͡ʃɔ tasi; Leusa(wd), 1889. május 15. – Tirana, 1966. május 15.)[1] albán politikus, jogász. 1921 végén rövid ideig Albánia igazságügyi minisztere, majd egy napig közmunkaügyi minisztere volt.
Életútja
Dél-Albániában, a Përmethez közel eső Leusában(wd) született, öccse, Akile Tasi(wd) (1891–1961) később maga is politikus lett. Tizennégy éves korában, 1903-ban kivándorolt Romániába, majd onnan 1906-ban az Amerikai Egyesült Államokba utazott, és ott telepedett le. Jogi képesítést szerzett, majd Albániába visszatérve 1913–1914-ben ügyvédként praktizált.[2]
Később csatlakozott hazája politikai köreihez, 1921-től 1923-ig az albán nemzetgyűlés képviselője, a néppárti frakció tagja volt. Ezzel párhuzamosan 1921 júliusa és októbere között Iliaz Vrioni második kormányában a belügyminiszter-helyettesi feladatokat látta el Sylejman Delvina irányítása alatt. Ezt követően Pandeli Evangjeli 1921. október 16-a és december 6-a között működő kabinetjében az igazságügyi tárcát vezette, Qazim Koculi egynapos kabinetjében pedig a közmunkaügyi miniszteri tisztséget kínálták fel neki. 1924 tavaszán Përmetből támogatta az Amet Zogu hatalma ellen szervezkedő, Fan Noli vezette júniusi forradalmat. Miután a forradalom elsöpörte Zogut a hatalomból, a Noli-kormány Tasit Gjirokastra prefektusává nevezte ki.[3]
1924 decemberében azonban Zogu jugoszláv katonai segítséggel visszaszerezte a hatalmát, így Tasi az emigrációt választotta, 1941-ig Görögországban élt. Eleinte az albán határ közelében, Joáninában telepedett le, de miután 1931-ben a görög hatóságok neszét vették, hogy Tasi emigráns honfitársai körében, a különböző hazafias csoportosulásokat egyesítve Zogu-ellenes felkelést készít elő, egy belső-görögországi lakhely kiválasztására kötelezték. Ezekben az években elsősorban intellektuális kedvteléseinek szentelte életét, többek között kidolgozott egy elméletet „a keresztény társadalmakról”, valamint összeállított egy albán etimológiai szótárat és egy albán–görög szótárat.[4]
1941-ben visszatért a megszállás alatt állt Albániába, és 1942-től 1944-ig a miniszterelnöki hivatal törvényességi felügyeletét látta el. 1944-ben a németek kivonulása után megtették az állami kárfelmérő bizottság elnökének. 1944. november 17-én aztán a kommunista hatóságok letartóztatták, 1945. április 13-án zárult politikai büntetőperében életfogytiglani szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték. 1964-ben szabadult börtönéből, ezt követően Shkodrában telepedett le, de alig két év elteltével, hetvenhetedik születésnapján elhunyt.[5]
Jegyzetek
Források
- ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225
- ↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522
- ↑ Gárdos 1990: Gárdos Miklós: Magyar királyné a tiranai trónon. Budapest: Akadémiai. 1990. = Századunk Emlékezik, ISBN 9630556359
.jpg)
