Knapp Móric kereskedő és Baron Jeanette (1867–1946) fia.[6] Miután 1913-ban megszerezte vegyészmérnöki diplomáját a Műegyetemen, a kőolajiparban kezdett dolgozni. 1923 és 1948 között az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. konstruktőre, majd a kísérleti laboratórium vezetője volt. 1952 és 1954 között a Híradástechnikai Kutató Intézetben működött tudományos kutatóként. Az 1950-es években rendszeresen tartott előadásokat a Mérnöki Továbbképző Intézetben, illetve Európa több országában. Munkássága jelentős mértékben járult hozzá az ipari üveg fizikai-kémiai természetének megismeréséhez. Több külföldi szaktársaság tagjául választotta, többek között a német Glastechnische Gesellschaft és a brit Society of Glass Technology. Mintegy háromszáz üvegiparral kapcsolatos közleménye jelent meg.
Felesége László Lídia Erzsébet volt, akit 1919-ben Cegléden vett nőül.
Temetése az újpesti Megyeri temetőben volt.
Sírja a Megyeri temetőben (20. parcella)
Főbb művei
A kenőanyagok (Budapest, 1923)
A fémszínezés kézikönyve (Budapest, 1925)
Az üveg szerkezete az oldatok törvényei alapján (Esztergom, 1927)
Az üveg (Budapest, 1940)
Az iparban használatos fémes anyagok (Budapest, 1950)
Az iparban használatos nemfémes anyagok (Budapest, 1950)
Általános műszaki segédkönyv (Budapest, 1950-1957)
Amit az üvegről tudnunk kell (Budapest, 1951)
Az üvegek számított fizikai és kémiai tulajdonságai (Budapest, 1952)
Porcelán (Budapest, 1954)
Architektur und Bauglas in Vergangenheit und Gegenwart (Halle, 1958)