A korábbi rendszertani besorolás szerint, Dendrocopos nembe volt helyezve, Dendrocopos minor néven.
Előfordulása
Európában és Ázsiában él. Folyóárterek, elegyes erdők és tölgyesek lakója. Ligetes erdők, parkok, elegyes erdők, kedveli azokat a helyeket, ahol a fákon sok száraz ág van.
Alfajai
Dryobates minor amurensis (Buturlin, 1908)
Dryobates minor buturlini Hartert, 1912
Dryobates minor colchicus (Buturlin, 1908)
Dryobates minor comminutus (Hartert, 1907)
Dryobates minor danfordi (Hargitt, 1883)
Dryobates minor hortorum (Brehm, CL, 1831)
Dryobates minor hyrcanus (Zarudny & Bilkevitch, 1913)
Dryobates minor immaculatus (Stejneger, 1884)
Dryobates minor kamtschatkensis (Malherbe, 1860)
Dryobates minor ledouci (Malherbe, 1855)
Dryobates minor minor (Linnaeus, 1758)
Dryobates minor morgani (Zarudny & Loudon, 1904)
Dryobates minor quadrifasciatus (Radde, 1884)
Megjelenése
Testhossza 14–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 25–27 centiméter, testtömege 17–25 gramm. A hím fejtetője vörös, a tojóé fekete. Háta keresztsávozott, testalja fehér. Farkát támaszkodásra is használja.
Magányos fészkelő. Tölgyesekben, gyertyános-tölgyesek, ártéri erdőkben, saját maga által vájt, szűk bejárat után kiöblösödő odú csupasz aljzatára rakja 5-6 tojását, melyen 10-12 napig kotlik. A fiókái fészeklakók, 18-20 napos korukban repülnek ki.
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő, gyakori madárnak számít.
Védettsége
Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Európában biztos állományú, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem fenyegetett fajnak számít.