Kis csér

Kis csér
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Csérfélék (Sternidae)
Nem: Sternula
Faj: S. albifrons
Tudományos név
Sternula albifrons
Pallas, 1764
Elterjedés
A elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   költözési útvonal   telelőhely Összeállította: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2019) 2019
A elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  költözési útvonal
  telelőhely

Összeállította: BirdLife International and Handbook of the Birds of the World (2019) 2019

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis csér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis csér témájú médiaállományokat és Kis csér témájú kategóriát.

A kis csér (Sternula albifrons) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csérfélék (Sternidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Jean Cabanis német ornitológus írta le 1873-ban, a Sterna nembe Sterna albifrons néven.[3]

Alfajai

Előfordulása

A mérsékelt égövi és trópusi Eurázsiában tengerpartjain és édesvizek mentén költ. Szubtrópusi-trópusi területeken telel, ilyenkor eljut Dél-Afrikáig és Ausztráliáig is.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi tavak, folyók és patakok, valamint tengerpartok, lagúnák, torkolatok és nyílt óceán. Vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendkívül ritka fészkelő, a Dráva kavicszátonyain költ évente néhány pár. Olykor a szikes tavaink mentén is megtelepszik egy-egy pár. Májustól novemberig tartózkodik itt.[5]

Megjelenése

Feltűnően kis termetű, testhossza 22-24 centiméter, szárnyterpesztése 48-55 centiméter, testtömege 49-63 gramm.[5] Költési időben feltűnő fehér homlokfoltja alapján biztosan felismerhető. Vékony, hosszú csőre sárga színű, végén fekete folttal, lábai szintén sárgák. Télen, nyugalmi tollazatban a fejen több a fehér szín, ilyenkor csőre fekete, a lábai tompább színűek.

A levegőben

Életmódja

A víztükör fölött repülve keres táplálékot, zsákmányát zuhanórepülésből lecsapva szerzi meg. Főleg kishalakkal, vízi rovarokkal táplálkozik.[5]

Szaporodása

Jellemzően telepesen költ, homok- vagy kavicszátonyokon, kopár tengerparti fövenyeken. A fészke csak egy sekély talajmélyedés, ebbe 2-4 tojást rak, a fészkét vagy fiókáit közelítő ragadozókat megtámadja. Az Európa folyami zátonyain költő állomány nagyrészt megsemmisült.

Fészke, tojokkal

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. október 5.)
  2. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. október 5.)
  3. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. október 5.)
  5. ↑ a b c Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. december 20.)

Források

További információk

Irodalom

  • Bridge ES, Jones AW, Baker AJ 2005. A phylogenetic framework for the terns (Sternini) inferred from mtDNA sequences: implications for taxonomy and plumage evolution. Molecular Phylogenetics and Evolution 35: 459–469. PDF fulltext
  • Harrison P 1988. Seabirds (2nd edition). Christopher Helm, London ISBN 0-7470-1410-8.
  • Olsen KM, Larsson H 1995. Terns of Europe and North America. Christopher Helm, London. ISBN 0-7136-4056-1
  • Kis csérek a Dráván