PROFILPELAJAR.COM

	Királyi palota ; (Paleis op de Dam,; Koninklijk Paleis)
Ország	Hollandia
Település	Amszterdam
Alapterület	22 031 m²
Épült	1648–1665
Építtető	Amszterdam városa
Tervező	Jacob van Campen
Építész	Daniël Stalpaert
Stílus	holland klasszicizmus
Jelenlegi funkció	királyi palota
Tulajdonos	holland állam
Fenntartó	Rijksgebouwendienst
Látogatható	igen
Cím	Nieuwezijds Voorburgwal 147, 1012 RJ Amsterdam
	Elhelyezkedése
	Királyi palota Pozíció Amszterdam térképén
	é. sz. 52° 22′ 23″, k. h. 4° 53′ 29″52.373056°N 4.891389°EKoordináták: é. sz. 52° 22′ 23″, k. h. 4° 53′ 29″52.373056°N 4.891389°E
	Királyi palota weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Királyi palota témájú médiaállományokat.

Az amszterdami Királyi palota (holland nevén: Paleis op de Dam vagy Koninklijk Paleis) a holland főváros belvárosának legfontosabb terén, a Dam téren található. A holland klasszicizmus jegyeit magán viselő épület a holland aranykor idején, 1648 és 1665 között épült Jacob van Campen építész tervei alapján. Kezdetben városházának (Stadhuis) használták, majd 1808-tól királyi rezidencia lett.

1939-től az Oránia–Nassaui-házból származó királyi család már nem lakta a palotát, hanem reprezentációs célokra, illetve magas rangú vendégek elszállásolására használta azt.

A palota előtt került leleplezésre 1856-ban Louis Royer Az Egyetértés (De Eendracht) című szobra. Ezt 1914-ben, a téren át húzódó villamossínek miatt eltávolították. 1956-ban a tér egy másik emlékművel gazdagodott: a Nemzeti emlékmű a második világháború áldozataira emlékeztet. Az emlékmű és a palota egyaránt birodalmi műemléknek (Rijksmonument) számít.

A palota szobrai Artus Quellijn műhelyéből származnak.

Jelentősége

A királyi palota a holland aranykor legfontosabb történelmi és kulturális építményének számít.

Constantijn Huygens költő költeményében ekképpen magasztalta: „a nyolcadik világcsoda, oly sok kővel és cölöppel alatta”,^[1] ugyanis az épület 13659 facölöpön nyugszik.

Építése

A 17. században felmerült az igény, hogy az omladozó régi gótikus városházát egy újra cseréljék. Cornelis de Graeff polgármester tervei szerint az új Stadhuisnak Hollandia függetlenségére és a békére kellett felhívnia a figyelmet, ugyanakkor a város gazdagságát és az ország uralkodó pozícióját is hirdetnie kellett. A közigazgatási feladatok mellett az épületet az ország és a polgárság státusszimbólumának szánták. A Hét Holland Egyesült Tartomány Köztársasága 1804-ben monarchia lett. Addig a szuverenitást a rendek képviselték, a holland aranykor idején az államhatalom a gazdag kereskedő polgárok kezében összpontosult. Az Isten kegyelmének tulajdonított anyagi jólét megerősítette a rendek hatalmát. A rendek példaképe a gazdag itáliai kereskedőváros, Velence volt, ezért a köztársasági központként és a kormányzók székhelyeként működő dózsepalotához hasonlót akartak Amszterdamban is építeni. Cornelis de Graeff akkor hatéves fia, Jacob de Graeff tette le az új városháza alapkövét.^[2] Az alapkőletétel ezüst vakolókanala a mai napig látható a Rijksmuseumban.

A palota építésének történetét és az alapkőletétel időpontját Cornelis de Graeff egy fekete márványtáblán örökíttette meg. A latin nyelvű szöveg^[3] fordítása:

„A háború befejezésének évében, 1648. október 29-én az egyesült németalföldi népek, akikkel három hatalmas Fülöp, Spanyolország királyai szárazföldön és tengeren egyaránt, a föld majdnem minden pontján, több mint 80 évig hadakoztak, miután a nemzeti felszabadulás és a vallásszabadság biztosítva lett, Gerb. Pancras, Jac. de Graef, Sib. Valchenier Pet. Schaep kiváló polgármesterek ideje alatt, fiaik és vérrokonaik az alapkő elhelyezésével lerakták ezen városháza alapjait.”

Több terv is készült az új városháza számára, melynek a régi épület közelében, a belváros egyetlen nagy közterén, a hosszú idő óta politikai és közéleti fórum szerepet betöltő Dam téren kellett megépülnie. A téren már a középkorban is városháza állt, amely előtt a nyilvános kivégzések is zajlottak. A münsteri békét követő eufórikus és bizakodó légkörben végül a legambiciózusabb terv mellett döntöttek, melyet Jacob van Campen építőmester jegyzett, aki többek között Huis ten Bosch megépítésével és a hágai Paleis Noordeinde átalakításával szerzett hírnevet.

A cölöpökből készült költséges alapozásnál 13659 farönköt ástak a földbe, ami akkoriban építészeti csodának számított. A cölöpök számát egy holland mondóka segítségével lehet legkönnyebben megjegyezni: dagen van het jaar, eentje ervoor, negentje erachter (az év napjainak száma, előtte egy 1-es, utána meg egy 9-es).

Fekvése

A palotának otthont adó Dam tér a 13. században jött létre és körülötte fejlődött a város, melynek első írásos említése 1275-ből származik. A tér neve az Amstel egykoron itt álló gátjára (Dam) utal, innen származik a főváros korai megnevezése is (Amstelledamme).^[4] A gát mellett egy zsilip is állt a helyen, mellyel a folyó vízszintjét szabályozták. A tér csakhamar központi szerephez jutott, vásárok helyszíne lett a rohamosan fejlődő városban.^[5] Cornelis Anthonisz. 1544-es várostérképén már jól kivehetőek a tér vonalai és az ott álló épületek (köztük a középkori városháza) is.

A tér meghatározó épülete a 15. század elején felépült Miasszonyunk-templom (Onze Lieve Vrouwekerk) volt, amely 1645-ben majdnem teljesen a lángok martalékává vált. Ez az újjáépítés után Új-templom (Nieuwe Kerk) néven vált ismertté. 1814 óta a téren történik a holland királyok és királynők beiktatási szertartása.

Ezek mellett a téren egy mérlegház és több kereskedőház is állt, utóbbiaknál a folyón érkező hajók kiköthettek és a javakat ki- és berakódhatták. A tér nyugati oldalán (a zsilip közelében) volt a halpiac.^[6]

A tér déli oldalán 1608 és 1611 között Hendrick de Keyser tervei alapján felépült az első amszterdami tőzsde, melyet 1835-ben lebontottak. Kissé távolabb északkeletre, ahol 1914-től a De Bijenkorf üzletház áll, 1845-ben megépült a Jan David Zocher jr. tervezte tőzsde, amelyet 1903-ban bontottak le. Helyette létesítették a Damrakon a Beurs van Berlage-t.

A város vezetése már 17. század elején megkezdte a tér nyugati feléhez közeli kisebb-nagyobb telkek felvásárlását, hogy egy nagyobb városháza építéséhez területet biztosítson.

Építése

Jacob van Campen terveire az antik (görög, római) és a francia építészet, illetve a kálvinista tanítások is hatással voltak. Juan Bautista Villalpando, teológus és építészetteoretikus 1596–1604 között kiadott, bibliai épületek rekonstrukcióit tartalmazó művei is meghatározóak lehettek van Campen számára.^[7]

A 80 méter hosszú, 63 m széles és 33 m magas négyszög alaprajzú klasszicista palota tetejének közepét egy 20 m magas torony díszíti. A torony kupolás tetején egy holland hajót mintázó szélkakas látható. A főhomlokzat tetején egy, a vesztfáliai békére emlékeztető bronzszobor áll, tőle jobbról és balról pedig az okosságot és az igazságot megtestesítő szobrok láthatóak. Utóbbiak azért kerültek az épület díszei közé, mert a palotát eredetileg városházának, a közigazgatás és joggyakorlás helyszínének szánták.

Az épület külseje a francia kastélyépítészet elemeit ötvözi a középpontra oly nagy hangsúlyt fektető palladianizmussal (rizalit, háromszögű oromzat).

A fontosabb termeket márvány borítja, azonban az építmény könnyűségének biztosítása érdekében egyes magasabb falrészeket valósághű márványmintás faburkolattal takarták be. Ilyen módszerrel alakították ki a 36 méter hosszú és 18 m széles tanácstermet (Raadzaal) is, amely egyike Európa legnagyobb ilyen jellegű helyiségeinek. Látványosak a empire stílusú bútorok, amelyek Louis Bonaparte idejéből maradtak hátra. A palota majd minden termét festmények és szobrok díszítik, és több helyiség mennyezetén freskó is látható.

Palotaként

1808-ban az épületet átalakították Louis Bonaparte király amszterdami rezidenciájává, és azóta nevezik királyi palotának (Koninklijk Paleis). A rizalitba beépítettek egy erkélyt, a galériákat pedig fafalakkal felosztották. Louis Bonaparte egy királyi múzeumot alapított a palotában, amely a későbbi Rijksmuseum alapjául szolgált. 1810-ben, amikor Hollandiát Franciaországhoz csatolták, az épület császári palota lett. A franciák 1813-as kivonulása után a palota visszakerült a város tulajdonába, és városházaként használták. A waterlooi csata és a bécsi kongresszus után a holland királyi család királyi palotája lett. 1814. március 30-án itt lépett trónra I. Vilmos holland király. 1939-ben a holland kormány 10 millió guldenért megvásárolta az épületet a várostól. Vilma királynővel bezárólag a királyi család rendszeresen használta az épületet. Amikor a királynő 1948-ban lemondott a trónról, örökösével, Juliannával együtt megjelent a palota balkonján.

Jelenlegi használata

1966-ban Beatrix és Miklós herceg esküvőjét a palotában tartották meg, majd 1980-as beiktatásakor Beatrix az épület erkélyéről köszöntötte az alattvalókat. 2002-ben tartott esküvőjük után Vilmos Sándor és Máxima Zorreguieta Cerruti is megjelentek a palota erkélyén. A királyi család azonban csak hivatalos fogadásokon (mint az újévi fogadás) használja a palotát. Emellett az épületet magas rangú vendégek elszállásolására használják.

A 20. század során többször felújították az épületet, és visszaállították a Louis Bonaparte által eszközölt változtatások előtti állapotot. 2005 szeptembere és 2009 júniusa között nagyszabású restaurálási munkálatokat végeztek, melyek költsége 67 millió euróba került. Ezalatt a látogatók elől elzárták az épületet. A felújítás óta újra látogatható a palota, amelyben több kulturális rendezvény, kiállítás is helyet kap, és évente megközelítőleg 100 000 vendég keresi fel.^[8] 2004-ben Ludolf Bakhuizen műveiből rendeztek kiállítást a palotában.^[9]

Galéria

Gerrit Adriaenszoon Berckheyde (1638–1698) festménye a Stadhuisról és a Dam térről
A palota 1900 körül
A palota 2005-ben
Az 1652-ben leégett gótikus városháza Pieter Jansz. Saenredam (1597–1665) festményén
A királyi palota esti megvilágításban
A Királyi palota makettje Madurodamban

Jegyzetek

↑ Joost van den Vondel: Inwydinge van 't stadthuis t'Amsterdam. Digitale Bibliotheek voor de Nederlandse Letteren, 1982. [2018. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 26.) „Doorluchte stichteren van ’s werelts achtste wonder, / Van sooveel steens omhoog, op sooveel houts van onder, / Van soo veel kostelicks, soo konstiglick verwrocht, / Van sooveel heerlickheits, tot soo veel nuts gebrocht; /God, die u macht en pracht met reden gaf te voegen, / God geev' u int gebouw, met reden en genoegen / Te toonen wie gij sijt, daer ick ’t al in sluyt, / Heil zij daer eeuwigh in en onheil eeuwigh uyt. / Ist oock soo voorgeschickt, dat dese marmre muren / Des aertsrijcks uyterste niet hebben te verduren / En werd het noodigh, dat het negende verschijn' / Om ’s achtsten wonderwercks nakomelingh te sijn': / God, uwer vadren God, God, uwer kindren Vader, / God, soo nabij u, sij dien kindren soo veel nader, / Dat haere welvaert noch een huys bou' en besitt’ / Daerbij dit nieuwe sta, als ’t oude stond bij dit.” (hollandul)
↑ Egy új városháza Amszterdamnak. Palais Amsterdam. [2017. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 26.) (hollandul)
↑ Nijenhuis, Andreas.szerk.: Delrieux, Fabrice - Kayser, François: Le Capitole des Bataves. La célébration politique d'Amsterdam dans la Salle des Bourgeois de l'Hôtel de Ville de Jacob van Campen, Des plats pays aux cimes alpines. Hommages offerts à François Bertrandy (2. kötet) (PDF), Université de Savoie, 160. o.. ISBN 978-2-915797-71-8. Hozzáférés ideje: 2018. április 26. „IV. CAL. NOV. M. D. C XLVIII./Quo compositum est bellum quod foederati inf. German. populi cum tribus philippis, potentissimi hispaniarum regibus, terra marique, per omnes fere orbis oras, ultra octoginta annos fortiter gesserunt, asserta patriæ libertate et religione./Auspiciis Coss./Pacificatorum optimorum GERBRAND PANCRAS, JAC. de GRAAF, SIB. VALKENIER, PET. SCHAAP,/Consulum filii et achati jacto primo fundamenti lapide plane curiam fundarunt” (franciául)
↑ Moldoványi Ákos. Hollandiai utazások (2., javított kiadás). Budapest: Panoráma (1997). ISBN 963-243-8086 (magyarul)
↑ Maak, Gerd: Amsterdam. Biographie einer Stadt. 93. o.
↑ Joost van den Vondel: Inwydinge van 't stadthuis t'Amsterdam - De vier hoofdgebouwen aan de Dam. Digitale Bibliotheek voor de Nederlandse Letteren, 1982. [2018. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 26.) (hollandul)
↑ Vlaardingerbroek, Pieter.szerk.: Klein, Ulrich: Rathäuser in Holland im 17. und 18. Jahrhundert mit besonderer Berücksichtigung des Amsterdamer Rathauses, Rathäuser und andere kommunale Bauten. Bericht über die Tagung des Arbeitskreises für Hausforschung e.V. in Lüneburg vom 27. September bis 1. Oktober 2009., 129–140. o. (2010) (németül)
↑ Gemeinde Amsterdam, Kolumne von Bürgermeister Cohen, 10. Mai 2007^{[halott link]}
↑ Koninklijk Paleis Amsterdam met Backhuysen^{[halott link]}

Források

Paleis op de Dam (Bureau Monumenten & Archeologie) (hollandul)
Eymert-Jan Goossens. Schat van Beitel en Penseel, Het Amsterdamse stadhuis uit de Gouden Eeuw. Zwolle: Waanders (1996). ISBN 90-400-9880-8 (hollandul)
Jacobine E. Huisken, Koen A. Ottenheym, Gary Schwartz u. a.. Jacob van Campen. Het Klassieke ideaal in de Gouden Eeuw. Amsterdam: Architectura & Natura Pers (1995). ISBN 90-71570-52-5 (hollandul)
Geert Mak, Isabelle de Keghel. Amsterdam. Biographie einer Stadt. München: Btb (2006). ISBN 3-442-73515-7 (németül)
Michael North. Geschichte der Niederlande. München: C. H. Beck (1997). ISBN 3-406-41878-3
Joost van den Vondel.szerk.: Edition von Marijke Spies et al.: Inwydinge van’t stadthuis t’Amsterdam. Muiderberg: Dick Coutinho. ISBN 90-6283-584-8. Hozzáférés ideje: 2018. április 24. (hollandul)
Pieter Vlaardingerbroek: Rathäuser in Holland im 17. und 18. Jahrhundert mit besonderer Berücksichtigung des Amsterdamer Rathauses. In: Klein, Ulrich (szerk.): Rathäuser und andere kommunale Bauten. Bericht über die Tagung des Arbeitskreises für Hausforschung e.V. in Lüneburg vom 27. September bis 1. Oktober 2009. Marburg 2010, 129–140. (németül)
Dam Paleis (Amsterdamse Grachtenhuizen) (hollandul)