Szülei Kerényi Béla és Mayer Margit voltak. A Mintarajziskolában tanult, majd 1931-től 1937-ig a Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő tanítványa volt, később tanársegéde lett. Fővárosi ösztöndíjat, majd római ösztöndíjat nyert. 1937–38-banOlaszországban járt tanulmányúton.
Szobrait drámai expresszivitás, erőteljes kompozíció és izgatott felületkezelés jellemzi; jó arányérzékkel szerkeszti a csoportos kompozíciókat; a mozgás ábrázolásának kiváló mestere. Kisplasztikáinak nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, mely 1976-ban rendezett tiszteletére emlékkiállítást. Szentendrén a Kerényi Jenő Emlékmúzeum állandó kiállítás keretében mutatja be műveit. Egyes megrendelésre készített, politikai mondanivalót is kifejező szobrait a szoborparkok őrzik.
Osztapenko-emlékmű (1951) (bronz, magasság: 430 cm; Szoborpark, Budapest) (1951-től 1991-ig állt XI. ker., Budaörsi út – Balatoni út elágazásnál; Osztyapenkó néven is emlegetik,[8] de a helyes név az „Ilja Afanaszjevics Osztapenko”
Kulcsszerepet játszik Kerényi Jenő pécsiCsontváry szobra A Csontváry-kód, avagy nem esik messze a macska a fájától[9] című szatirikus-misztikus krimiben. A történet szerint ugyanis Csontváry pécsi kiállítását olyanok is látogatják, akik nemcsak a művészetében szeretnének gyönyörködni. A szobor alatt fontos bizonyítékok rejtőznek, amelyekért ádáz küzdelem folyik a főhős és az egyik gonosz között.