Montaubanban született, ahol egyes köztéri szobrai ma is láthatók.
Művészeti tanulmányait a szomszédos Toulouse-ban kezdte. 1885-ben Párizsba ment és az École des Beaux-Artsban Alexandre Falguière tanítványa lett. Dalou, majd utóbb még inkább Auguste Rodin hatása alá került. Erre a hatásra emlékeztetnek mellszobrai, melyek között ennek a műfajnak kimagasló darabjai akadnak. A felfogás lendületessége és az előadás temperamentumossága jellemzi ezeket a műveit, köztük Ingres hatalmas mellszobrát (a montaubani Ingres Bourdelle Múzeumban), James George Frazer (Musée du Luxembourg, Párizs), Anatole France és Eugène Koeberlé dr. nagy jellemző erővel stilizált mellszobrait. Ebben az időszakában készült híres Íjazó Herkules-e is. Később egyre inkább távolodik Rodintól s az archaikus görög, meg a középkori szobrászatot tanulmányozva dolgozta ki egyéni stílusát.[14]
Ettől fogva Bourdelle mind messzebb került a naturalizmustól, egyre inkább az építészet ritmusát követő szobrászi kifejezésre törekedett, és kereste a monumentális feladatokat. Ilyeneket azonban csak már a világháború elmúltával kapott. Ekkor mintázta meg Argentina számára Carlos María de Alvear tábornok hatalmas lovas szobrát, Párizs számára pedig Adam Mickiewicz mozgalmas és nagy lendületű emlékszobrát. 1920–22-ben készült Elszászi Szent Szüze, egy 6 m magasságú szoborcsoport, amelyet a középkori gótikus szobrászat stílusa inspirált. Utolsó monumentális szobrát, a háború halottainak emlékére mintázott, többszörös életnagyságú, lándzsás Minerva alakját már csak halála után, 1932-ben állíthatta fel szülővárosa.[15]
Munkáinak hatása a kifejező mozdulaton és az egész formarendszer tömör egyszerűsítésén alapul.[16]
Uj Idők Lexikona 3-4. kötet, 1044. old. Assistens – Börcs (Budapest, 1936)
Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935) 135. old.
További információk
Sándor Kémeri, Bölöni Györgyné: Visage de Bourdelle; előszó Albert Besnard; Colin, Paris, 1931
Harsányi Zoltán: Bourdelle; Corvina, Bp., 1977 (A művészet kiskönyvtára)
Stéphanie Cantarutti, Stéphane Ferrand, Antoine Bourdelle… que du dessin, Paris, Édition des Cendres, Paris-Musées, 2001, 315 p. ISBN 978-2-7596-0178-3
Stéphanie Cantarutti, Bourdelle, Alternatives, coll. « Art en scène », 2013, 174 p. ISBN 978-286227-731-8
Pierre Descargues, Antoine Bourdelle. La matière et l'esprit dans l'art, Les Presses Littéraires de France, 1952
Pierre Descargues, Bourdelle, Les Amis de Bourdelle, musée Bourdelle, 1954
Véronique Gautherin, L'Œil et la main. Bourdelle et la photographie, Sand, coll. « Eric Koehler », 2000, 256 p. ISBN 978-2710706601
Marina Lambraki-Plaka, Bourdelle et la Grèce. Les sources antiques de l'œuvre de Bourdelle, 1985, 24 p.
Colin Lemoine, Antoine Bourdelle. L'œuvre à demeure, Paris, Paris-Musées, coll. « Petites capitales », 2009, 71 p. ISBN 978-2759600984
Giovanni Lista, « Antoine Bourdelle », in Célébrations nationales, ministère de la Culture et de la Communication–Archives de France, Paris, 2010
René-Jean, Emile Antoine Bourdelle, Coïmbra, Coïmbra Editora, 1930
Emmanuel Schwartz, Les Sculptures de l'École des Beaux-Arts de Paris. Histoire, doctrines, catalogue, École nationale supérieure des Beaux-Arts, coll. « Catalogues et guides », Paris, 2003, 232 p. ISBN 978-2840561354
Cléopâtre Sevastos : (Bourdelle második felesége), Ma vie avec Bourdelle, Paris-Musées et Éditions des Cendres, 2005 (Colin Lemoine által annotált kiadás)
