PROFILPELAJAR.COM

Nem tévesztendő össze a következővel: főkegyúri jog.

A kegyúri jog (latinul jus patronatus vagy kegyuraság (latinul patronatus) azoknak a jogoknak és kötelmeknek az összessége, amelyek az egyházi hivatalok betöltésénél – az egyház beleegyezésével – bizonyos harmadik személyt (természetes vagy jogi) személyt illetnek meg. Ezt a személyt, aki egyébként állásánál fogva ilyen jogok gyakorolására nem lenne jogosított, kegyúrnak nevezik (latinul patronus).

A kegyúri jog egyházi szervezetet alapító és fenntartó személy kiváltságos helyzete volt. Tipikusan olyan földesurakat illetve királyi városokat illetett meg, akiknek a földtulajdonán az egyház épült.

A világi kegyúri jogot a második világháború végéig városok is gyakorolták, pl. a Székesfőváros.

Fajtái

Egyházi illetve világi

- az egyházi kegyúri jog (jus patronatus ecclesiasticum) – olyan kegyúri jog, amely egyházi méltósághoz, hivatalhoz vagy testülethez volt kötve, vagy egyházi javakból keletkezett. (A kegyúrnak világi vagy egyházi állapota ebben a tekintetben nem irányadó, így lehetséges, hogy egyházi személy jut valamely világi kegyuraság és viszont, világi személy jut valamely egyházi kegyuraság birtokába. Előfordul továbbá vegyes kegyuraság is.)
- a világi kegyúri jog (jus patronatus laicum).

személyhez kötött (personale) illetve dologi (reale).
- A dologi kegyúri jog az, amely valamely fekvő birtokhoz van kötve és azzal másokra is átmegy, és ez megint vagy örökös (hereditarium), vagy nemzetiségi és családbeli (gentilitium vagy familiare) a szerint, amint minden végrendeleti vagy törvényes örökösre átmegy, vagy csak bizonyos család tagjaira szorítkozik.

Szerzésmód szerint:
- eredeti módon (Eredeti szerzésről csak olyan kegyuraságra vonatkozólag lehet szó, mely eddig még másnak birtokában nem volt, tehát újonnan keletkezett. ( Ez alól kviétel elbirtoklás, amely eredeti szerzésmód akkor is, ha tárgyát olyan kegyuraság képezi, amely már másnak a birtokában volt.) Ennek megfelelően a kegyuraságot megszerzi:
  - az, aki az egyház felépítéséhez szükséges telket adja (fundaito);
  - aki az egyházat saját költségén felépíti (aedificatio);
  - aki az egyházat a szükséges javadalmazással ellátja (dotatio).

- átszármazás útján szerezhető.

A világi kegyuraság

Magyarországon a városi kegyúri jog a második világháború végéig létezett.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A kegyúrtársak

Ha a teljes egyházalapításhoz többen járulnak, a kegyuraságot közösen nyerik és kegyúrtársakká válnak (compatroni), még pedig ugy, hogyha valaki az alapítási cselekményeknek csak egyikét teljesítette, pl. csak a telket adta, egy másik pedig a többi kettőt teljesíti, a kijelölési jog gyakorlatában amaz csak egy, emez pedig két szavazattal bír. A kegyuraság továbbá eredeti módon pápai engedély által és emberi emlékezetet meghaladó hosszas gyakorlat, tehát elbirtoklás által szerezhető. Egyes nézetek szerint 1701 után csak katolikus földesurak szerezhettek kegyúri jogot. ^[1] Ezzel szemben szakadatlan törvényes gyakorlat szerint görög nem egyesültek és protestánsok a kegyuraságot megszerezhették. A zsidókra nézve az 1860. évi február 18-án kelt cs. rendelet azt határozta, hogy amennyiben olyan jószág izraelita birtokos kezére kerül, amelyhez kegyuraság van kötve, a kegyúri jogok nyugosznak, a terheket azonban a birtokos viselni tartozik. Már létező kegyuraság származtatott módon élők közötti szerződés, halál esetére örökösödés útján szerezhető meg. Eredeti módon a kegyuraság pedig elbirtoklás által szerezhető meg, amelyhez egyházi kegyúrral szemben 40, világival szemben 30 évi jóhiszemü békés birtok szükséges. Dologbeli kegyuraság annak a birtoknak az elbirtoklásával szerezhető meg, amelyhez az kötve van. További szerzésmód az összeomlott egyháznak újjá felépítése, ha az eddigi kegyúr felszólítás dacára azt tenni vonakodna. Ebben az esetben azonban, ha a kegyúr szegény, a felépítő csak kegyúrtárssá lesz.

A Glossában

A kegyurasággal járó jogokat és kötelmeket a Glossa következőképpen határozza meg: «Patrono debetur honos, onus, utilitasque; – Praesentet, praesit, defendat, alatur egenus». Jelesül:

1. a kegyúrnak kötelessége (onus) az egyház s a hozzá tartozó épületeknek jó karban tartása, szükség esetén újjá felépítése, a leolvadt javadalmazásnak kiegészítése.
2. Joga és kötelessége (defendat) az egyházat s javait oltalmazni, a számadásokat megvizsgálni s általában felügyelni, nehogy az egyház valamiben károsodjék.
3. Vétlen ínségre jutás esetében a kegyúr a javadalom feleslegéből való segélyeztetésre bír igénnyel.
4. Tiszteleti jogai: a jus listrae: mely szerint a templom falaira nevét felirathatja, címerét kifüggesztheti; a «sedes in choro» kitünőbb hely az egyházban; «honor thuris» külön tömjénezés; ünnepélyes körmenetnél a legdíszesebb hely (közvetlenül a szentség után). Engesztelő miseáldozat és gyász elhunyta esetén. Régebben a templomban való temetkezés. A «jus processionis» vagyis díszmenettel való fogadtatás; és a «jus intercessionum» vagyis a jog, hogy neve az egyházi imákban felemlíttessék. Hazánkban azonban e két jog csak a Felséget illeti. A legkiválóbb kegyúri jog a kijelölés joga (jus praesentandi) a javadalom betöltésénél. (L. Bemutatás.) Ettől a kegyuraságtól (Jus Patronatus privatorium) lényegesen különbözik a magyar apostoli királynak legfőbb kegyúri joga (Jus patronatus Regii), amelyre nem az egyházjognak, hanem a magyar közjognak elvei és szabályai irányadók.

Kegyúri bizottság

A kegyúri bizottság a két világháború között Budapest székesfőváros szerve volt, amely a székesfőváros kegyúri jogkörében eljárva a plébánosi állásokra való bemutatás jogát gyakorolta. Elnöke a főpolgármester volt, ha pedig ő nem volt római katolikus vallású, akkor a polgármester, illetve az alpolgármesterek közül sorrendben az a személy volt, aki római katolikus vallású. A bizottság 31 tagját a törvényhatósági bizottság római katolikus tagjai maguk közül 6 év tartamára, titkos szavazással választották. (1930 :XVIII. t.-c. 33. §.) ^[2]

Jegyzetek

↑ Magyar Nagylexikon
↑ Új idők lexikona 3726. old.

Források

Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 701. o. ISBN 963-9257-02-8
Kegyuraság. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X

További információk

Timon Ákos: A városi kegyuraság Magyarországon. Jogtörténeti tanulmány; Pallas, Bp., 1889
Kisházi-Kovács László: A városi kegyuraság Szegeden, 1917–1948; METEM, Bp.–Szeged, 2001
Kisházi-Kovács László: A városi kegyuraság Szegeden. A kezdetektől 1850-ig; METEM, Bp., 2006 (METEM-könyvek)
Kisházi-Kovács László: A városi kegyuraság Szegeden, 1850–1917; METEM, Bp., 2019 (METEM-könyvek)