Katona István és Kolleda Karolina fiaként született. 1896-ban kötött házasságot Thuránszky Irénnel, akitől egy leánygyermeke, Irén született.
Életútja
Régi váci iparoscsaládból származott, korán félárvaságra jutott, s édesanyja, valamint nagybátyja taníttatta. Gimnáziumi tanulmányait Vácott a piaristáknál, majd 1878-tól Esztergombencés gimnáziumában végezte. 1880 és 1883 között a Budapesti Tudományegyetemen folytatott tanulmányokat, majd az 1883/1884-es tanévben a váci egyházmegyei szeminárium papnövendéke volt. A szemináriumból kilépve 1884–1885-ben ismét a fővárosi, majd 1885–1887-ben a Grazi Egyetemen tanult. Ez utóbbi helyen szerezte meg bölcsészdoktori oklevelét 1887-ben, s a pécsi állami főreáliskola tanára lett. 1889-ben Budapesten középiskolai tanári oklevelét is megszerezte, s ugyanettől az évtől a II. kerületi római katolikus főgimnázium, illetve internátusa, a Ferenc József Nevelőintézet francia–német–latin szakos tanára volt egészen 1909-ig. Ezzel egyidejűleg, 1900-ban szerzett magántanári képesítést a Budapesti Tudományegyetemen, s az összehasonlító irodalomtörténet előadója lett, 1908-tól haláláig pedig a magyar irodalomtörténet nyilvános rendes tanáraként oktatott az intézményben. Halálát szívelégtelenség okozta.
A magyarországi pozitivistafilológiai kutatások egyik legjelesebb alakja volt, elsősorban összehasonlító folklorisztikával foglalkozott. Korai halála megakadályozta nagyívű komparatisztikai tervei végrehajtásában, főként összehasonlító népmese-tipologizálása elvégzésében, de széles látókörű munkásságával megvetette a magyarországi szövegfolklorisztika alapjait és tudományos programjával évtizedekre meghatározta a népköltészeti kutatások irányvonalát. Tudományos szemléletére a legnagyobb hatást a romantikus kultúraszemléletet kiküszöbölő, pozitivista német filológia és művelődéstörténet tudományos módszertana, legfőképp pedig grazi tanárai, a romanista Hugo Schuchardt és a balkanológus-indogermanista Gustav Meyer gyakorolták. Kultúra- és folklórszemléletében Theodor Benfeynek a népmese egyetemességéről alkotott monogenezis-elmélete és Wilhelm Wundtnéplélektani iskolája egyaránt érvényesült. Több néprajzi tudományelméleti kérdést tisztázott, 1890-ben megjelent nagy hatású, Ethnographia, ethnologia, folklore című tanulmányában tisztázta és mintegy megfogalmazta e részdiszciplínák tudományos célját és kutatási programját.
Schuchardt hatására pályája elején romanistának indult, a francia alapú kreol nyelvekkel foglalkozott, de tudományos érdeklődése csakhamar a kultúrakutatás, a néprajztudomány, s azon belül is elsősorban a mitológia és a népköltészet felé fordult. Összehasonlító népmesekutatásainak tervezetét 1889-ben fogalmazta meg A népmesékről című tanulmányában. Felismerte, hogy az előző évszázad során felgyűlt európai népmeseszövegek kellő alapot szolgáltatnak egy nemzeti és egy össz-európai szintézishez, a népmesék típusainak és motívumkincsének feltérképezéséhez. Belefogott egy korszerű típuskatalógus kialakításához, de halála megakadályozta a munka befejezését, s végül tanítványa, Berze Nagy János végezte el a magyar népmesék tipologizálását. Ugyancsak Katona érdeme volt az anekdoták folklórjellegének felismerése és a nemzetközi hagyományú ún. vándoranekdoták szüzséinek feltárása. Alapvetése nyomán magyar és külföldi szövegfolkloristák egyaránt az epikus népköltészeti alkotások közé sorolják az anekdotákat napjainkban is.
Részt vett Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, illetve A Pallas nagy lexikona folklorisztikai, mitológiai fejezetei és szócikkei megírásában. 1891 és 1892 között Jankó Jánossal és Herrmann Antallal együtt az Ethnographia című néprajzi szakfolyóirat, s ugyancsak 1891-től 1893-ig Diner-Dénes Józseffel az Élet című szépirodalmi folyóirat alapító szerkesztője volt. 1893-tól 1895-ig az Élet és a Hazánk munkatársaként dolgozott, 1902–1904 között az Egyetemes Philologiai Közlönyt szerkesztette. Kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott a Pesti Naplóban, illetve irodalmi, nyelvészeti stb. szakfolyóiratokban. Cikkei, irodalmi kritikái és tanulmányai időnként Kardos Lajos, Kovács Gergely, Szabó Benedek és Szegény Tamás álnév alatt jelentek meg, német nyelvű publikációit Ludwig Katona néven jegyezte.
Társasági tagságai és elismerései
Tudományos eredményei elismeréseként 1901-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, de már 1893-tól tagja volt az MTA nyelvtudományi bizottságának. Tevékenyen részt vett a Magyar Néprajzi Társaság 1889. évi megalapításában, és folyóirata, az Ethnographia 1891. évi elindításában. 1889-től 1892-ig a Magyar Néprajzi Társaság jegyzője, 1896-tól 1906-ig titkára, 1906-tól haláláig alelnöke volt. A Budapesti Filológiai Társaság másodtitkári (1896–1899), majd első titkári (1899–1901) feladatkörét is ellátta. Ezeken kívül 1902-től tagja volt a Società internazionale di Studi francescaninak, 1909-től kültagja a Kisfaludy Társaság Shakespeare-bizottságának.
Főbb művei
Völund kovács és rokonai az árja regevilágban: Philologiai értekezés. Esztergom, Laiszky ny., 1884, 157 p.
Zur Literatur und Charakteristik des magyarischen Folklore. in: Zeitschrift für Vergleichende Literaturgeschichte 1887–1888.
Ein altdeutscher Schwank in Ungarn. Berlin, Haack, 1889, 9 p.
A népmesékről. Pécs, 1889
Moliére otthon és társaságban; Lyceumi Könyvny., Pécs, 1889
A mesevizsgálat legközelebbi feladatairól. in: Hunfalvy-album. Budapest, 1891.
Mythologiai irányok és módszerek. in: Ethnographia 1896.
A magyar mythologia irodalma. in: Ethnographia 1897.
Az összehasonlító irodalomtörténet feladatai. in: Budapesti Szemle 1900
Ludwig Katona: Die Budapester Handschrift der Gesta Romanorum; Felber, Berlin, 1900
Temesvári Pelbárt Stellariuma és a "Scala Coeli"; Athenaeum Ny., Bp., 1900
A magyar népmese irodalma. in: Ethnographia 1901.
Temesvári Pelbárt példái. Budapest, 1902. REAL-EOD
Egy fejezet Petrarca életéből; Szent István Társulat, Bp., 1907 (A Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből)
Petrarca. Budapest, Franklin, 1907, 163 p. = Költők és Írók.
Középkori legendák és példák; vál., jegyz. Katona Lajos; Lampel, Bp., 1907
Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok-megyéből; gyűjtötte Berze Nagy János, jegyzetekkel kísérte Katona Lajos; Athenaeum, Bp., 1907 (Magyar népköltési gyűjtemény. Új folyam)
Régi magyar codexek: Székelyudvarhelyi codex ; Guary codex ; Nádor codex ; Lázár Zelma codex ; Birk codex ; Piry hártya Szerk. Szabó Sámuellel, Budapest, 1908. REAL-EOD
A magyar elbeszélő költészet a XVI. században. I-II.; Katona Lajos előadásai után jegyezte ifj. Kiss Gyula; s.n., Bp., 1910
A népköltés a néplélektan tárgykörében. in: Budapesti Szemle 1910.
Geschichte der ungarischen Literatur. Leipzig–Berlin, 1911. (Szinnyei Ferenccel)
Katona Lajos irodalmi tanulmányai I–II. Szerk. Császár Elemér. Budapest, Kisfaludy Társaság, 1912. (Első kötetMásodik kötet)
Medveczky Frigyes: Katona Lajos. Fájó szívvel kell megemlékeznem egy nagyérdemű tudó elhunytáról; s.n., s.l., 1910
Néhai Dr. Katona Lajos könyvtárának czímjegyzéke; MTA, Bp., 1911
Császár Elemér: Emlékbeszéd Katona Lajos levelező tag fölött. Budapest. 1912.
Három jellemzés. Toldy Ferenc, Greguss Ágost, Katona Lajos; Franklin, Bp., 1912 (Olcsó könyvtár)
Császár Elemér: Katona Lajos; Franklin Ny., Bp., 1912
Reisinger János: Katona Lajos, 1862-1910. Tanulmány és bibliográfia; Katona Lajos Városi Könyvtár, Vác 2000 (Váci életrajzi bibliográfia)
Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása: Vác, 2002. július 17-19. (2003) A váci könyvtár névadója: Katona Lajos (1862-1920). 39. old.
