PROFILPELAJAR.COM

	Karl von Müller
Született	1873. június 16.; Hannover
Meghalt	1923. március 11. (49 évesen); Braunschweig
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Fegyvernem	Császári Haditengerészet
Szolgálati ideje	1891-1919
Rendfokozata	Kapitän zur See
Egysége	SMS Emden
Csatái	első világháború
Kitüntetései	Vaskereszt, első osztály; Pour le Mérite
Halál oka	malária
	A Wikimédia Commons tartalmaz Karl von Müller témájú médiaállományokat.

Karl Friedrich Max von Müller (1873. június 16. – 1923. március 11.) német haditengerész, az első világháborúban az SMS Emden könnyűcirkáló parancsnoka.

Pályafutása

Karl von Müller Hannoverben született 1873-ban, apja a porosz hadseregben volt ezredes. Hannoverben és Kielben járt gimnáziumba, majd a schleswig-holsteini Plön katonai akadémiájára iratkozott be. 1891-ben lépett be a Császári Haditengerészet kötelékébe. A Stosch iskolahajón szolgált, majd a Gneisenau korvetten Amerikába is eljutott. 1894-ben a Baden csatahajón kezdte hadnagyként tiszti szolgálatát, amit azután annak testvérhajóján, a Sachsenen folytatott.

Miután von Müller főhadnagyi előléptetést kapott, a Schwalbe ágyúnaszádra irányították, amely Német Kelet-Afrikában teljesített szolgálatot. Müller itt kapott maláriát, amely aztán egész életében kínozta.

1900-ban visszatért Németországba és egy darabig parti feladatokat látott el, majd az SMS Kaiser Wilhelm II csatahajó másodtüzértiszti feladatait kapta meg. A nagy áttörést az hozta meg a számára, hogy bekerült a tengernagy Heinrich herceg törzskarába. Felettesei igen jó véleménnyel voltak róla és 1908 decemberében előléptették korvettkapitánnyá és a berlini Császári Haditengerészeti Hivatal állományába került. Képességeit Alfred von Tirpitz is nagyra tartotta.

Hajóparancsnokként

Az *Emden* és von Müller emlékére kiadott érem

1913 tavaszán megkapta a csendes-óceáni német flotta könnyűcirkálójának, az SMS Emdennek a parancsnokságát. A kínai forradalom kitörése után kezdeményezőkészsége és katonai kvalitásai miatt – a Jangce torkolatánál és Nankingban harcolt a felkelők ellen – hamarosan hírnévre tett szert és kitüntették a porosz Koronarend kardokkal díszített III. fokozatával.

Az első világháború kitörésekor az Emden a csingtaói német flottabázison tartózkodott. Müller még a hadüzenet előtt, 1914. július 31-én este kihajózott, majd miután augusztus 2-án beállt a hadiállapot Németország és Oroszország között, augusztus 4-én elfogta az orosz Rjazany postagőzöst (a német flotta első zsákmányát a háborúban) és Csingatóban Cormoran néven segédcirkálóvá alakíttatta át. Ezután a flotta parancsnoka, Maximilian von Spee parancsára a Mariana-szigeteki találkozóhelyre sietett. Von Spee tudta, hogy maroknyi hajójával képtelen megvédeni a csendes-óceáni német érdekeltségeket a helyi brit, ausztrál, orosz és japán flottával szemben, azért úgy döntött, hogy a Horn-fokon keresztül megpróbál áttörni az Atlanti-óceánon Németországba. Müller javasolta, hogy az ellenséges erők megosztására egy gyorsjáratú hajó támadja az Indiai-óceáni kereskedelmi útvonalakat. A feladatot Müller és az Emden kapta.

A következő 12 hét során Müller merészségével és lovagiasságával hatalmas hírnévre tett szert. Gondosan ügyelt arra, hogy miközben az ellenséges hajóknak igen nagy károkat okozott, semleges hajóknak vagy polgári személyeknek ne essen baja. Tizennégy hajót fogott el, de eközben egyetlen ellenséges matróz sem vesztette életét. Vakmerően megtámadta Madras kikötőjét és bár ügyelt, hogy hajójának lövedékei ne érjék a város polgári részét, az olajraktárak felgyújtásánál öt dolgozó meghalt. Pinangnál merész rajtaütéssel elsüllyesztette az orosz Zsemcsug cirkálót és a francia Mousquet rombolót. Utóbbi 36 túlélőjét kimentette a tengerből, és miután hárman belehaltak sebesüléseikbe, tengerészeti pompával temettette el őket. A többi franciát egy megállított angol gőzösre szállíttatta át.

Veresége és fogságba esése

A Kókusz-szigeteknél partra szállított egy csapat matrózt a helyi távíróállomás lerombolására és eközben utolérte és sarokba szorította a nehezebb fegyverzetű HMAS Sydney cirkáló. Heves csata után az Emden súlyos károkat szenvedett és Müller partra futtatta, hogy legénységét megmenthesse. A csatát túlélő németeket, köztük Müllert egy máltai hadifogolytáborba szállították. A korábban partraszállt matrózoknak sikerült elkerülniük a fogságba esést és Hellmuth von Mücke első tiszt vezetésével egy zsákmányolt vitorlással Arábián keresztül visszatértek Németországba. 1916. október 8-án, két nappal azután, hogy Németország újrakezdte a korlátlan tengeralattjáró-hadviselést Müllert elkülönítették legénysége többi tagjától és Angliába, a német tisztek számára fenntartott Midlands Mezőgazdasági és Tejipari Kollégiumban berendezett fogolytáborba szállították. 1917-ben 21 társával megpróbált alagutat ásva megszökni, de újból elfogták őket. Az angol éghajlaton maláriás rohamai súlyosbodtak, ezért előbb Hollandiába szállították, majd 1918 októberében fogolycserével visszatérhetett Németországba.

Halála

Odahaza kitüntették a Pour le Mérite-tel és Kapitän zur See (sorhajókapitánynak megfelelő) rangot kapott. 1919 elején megrendült egészségére hivatkozva leszerelt a haditengerészettől és Blankenburgban települt le. Braunschweigben megválasztották a konzervatív Német Nemzeti Néppárt helyi képviselőjévé. 1923. március 11-én váratlanul halt meg, csak 49 évesen, feltehetően a maláriás rohamok miatt meggyengült szervezete miatt.

Kitüntetései

Vörös Sas-rend IV. osztály a koronával
Koronarend III. osztály a kardokkal
Vaskereszt II. és I. osztály
Porosz Szolgálati Kereszt
Pour le Mérite
Bajor Katonai Szolgálati Kereszt III. osztály a kardokkal
Frigyes Ágost-kereszt II. és I. osztály

Források

The Last Corsair: The Story of The Emden by Dan Van Der Vat, 1984. ISBN 0-586-06265-3
The Last Gentleman of War. The Raider Exploits of the Cruiser Emden by R.K. Lochner, Naval Institute Press:. 1988. ISBN 0-87021-015-7
The Last Cruise of the Emden: The Amazing True WWI Story of a German-Light Cruiser and Her Courageous Crew by Edwin Palmer Hoyt, Globe Pequot Press, 2001 ISBN 978-1-58574-382-7
Hellmuth von Mücke, Helene Schimmelfennig White (1917). The "Emden,". Ritter
John M. Taylor: Karl Friedrich Max von Müller: Captain of the Emden During World War I Historynet.com
German Cruiser Emden Destroyed New York Times November 11, 1914
Captain of Emden Killed? New York Times April 13, 1921
Rangliste der Kaiserlich Deutschen Marine für das Jahr 1918, Hrsg.: Marine-Kabinett, Mittler & Sohn Verlag, Berlin 1918, S.14

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl von Müller című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.