Költési időben előfordul Európa és a mérsékelt égövi Ázsia nagy részén. Vonuló madárként a telet Délkelet-Ázsiában, Közép- és Dél-Afrikában, valamint a Fülöp-szigeteken tölti.
Kárpát-medencei előfordulása
Áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon, más gazdamadár vagy dajkamadár fészkébe rakja a tojását. A telet Afrika trópusi részén tölti.[2]
Megjelenése
Testhossza körülbelül 33 centiméter, szárnyfesztávolsága 55–60 centiméter, testtömege pedig 110–130 gramm. Tollazata világos, hátán szürkéskék színű, szürkén csíkozott alsó része hasonlít a karvalyéra. Lehetséges, hogy ez a hasonulás egy formája, amivel a kakukk elijeszti a kisebb madarat a fészkéről, hogy saját tojását belerakhassa. 12 tollú farka halvány hamuszürke.
Életmódja
Főként rovarokkal, különösen nagy testű hernyókkal táplálkozik. Költési időben magányos madár, de a telelőhelyeken olykor csapatokban figyelhető meg. Vándor madár.
Szaporodása
A kakukk költési időszaka május–július közt van. Fészekparazita madár, mintegy 9-25 fészket is meglátogat, melyekbe egy-egy tojást rak.[3] Kedvenc gazdamadarai a nádirigó, a réti pityer és az erdei szürkebegy, de rajtuk kívül sok más madár fészkébe is rak tojást. A fiókák 12 nap után kelnek ki, rendszerint hamarabb, mint a gazdamadár fiókái. A frissen kelt kakukkfióka kilöki a fészekből a többi tojást, vagy akár a frissen kelt mostohatestvéreit is, ezért a mostohaszülők egyetlen fiókaként nevelik. A fiatal kakukkok 19-24 nap után repülnek ki, de csak 50 naposan önállósítják magukat, addig is a dajkamadár szülők etetik őket.[4]
A faj az irodalomban
A kakukk és jellemző szaporodási módja, a fészekparazitizmus gyakran megjelenik irodalmi művekben.
Egy kakukkról szól Szakonyi KárolyMadaras történet című novellája. (Kötetben megjelent a szerző Magányos biciklista című, 1983-as kiadású, gyűjteményes kötetében.)