A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Picus nembe Picus medius néven.[3] Sorolják a Dendrocopos nembe Dendrocopos medius néven[4] és a Leiopicus nemben Leiopicus medius néven is.[5]
Európában és Ázsia délnyugati részén él. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi száraz erdők, valamint városi régiók.[6]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon állandó és rendszeres fészkelő. Elsősorban a középhegységekben és a Duna ártéri erdeiben találkozhatunk vele, de akár városi parkokban is előfordul.[4]
Megjelenése
Testhossza 20–22 centiméter, szárnyfesztávolsága 33–34 centiméter, testtömege 50–80 gramm.[4] Feje teteje vörös, nyaka és háta fekete, nincsenek fehér foltok a nyakán és a fején, mint a nagy fakopáncsnak.
Életmódja
Hernyókkal, levéltetvekkel, kétszárnyúakkal, bogarakkal és pókokkal táplálkozik, melyet főként a lombkoronából és a fa törzséről gyűjtöget, a talajon ritkán keresgél.[4]
Szaporodása
Magányos fészkelő. Idős lomberdőkben, tölgyesekben, ártéri erdőkben, a saját maga által vájt, szűk bejáratú odú csupasz aljzatára rakja 5-7 tojását, melyen 12-14 napig kotlik. Fiókái fészeklakók, 20-21 napos korukban repülnek ki.
↑ (2015) „A new classification of the pied woodpeckers assemblage (Dendropicini, Picidae) based on a comprehensive multi-locus phylogeny”. Molecular Phylogenetics and Evolution88, 28–37. o. DOI:10.1016/j.ympev.2015.03.016. PMID25818851.
.jpg)
_new_distribution_map.png)
