PROFILPELAJAR.COM

Jukatáni fogasponty
	„Fekete molli” változat
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Rend:	Fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes);
Család:	Elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae);
Alcsalád:	Poeciliinae;
Nem:	Poecilia;
Faj:	P. sphenops;
Tudományos név
	Poecilia sphenops; (Valenciennes, 1846)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Jukatáni fogasponty témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Jukatáni fogasponty témájú médiaállományokat és Jukatáni fogasponty témájú kategóriát.

A jukatáni fogasponty (Poecilia sphenops) az elevenszülő fogaspontyfélék családjába tartozó halfaj.

Ismert akváriumi díszhal, amelyet már a Hévízi-tó levezető csatornájába is betelepítettek.^[1]

Szokás angol nevük után mollinak is hívni őket, a Poecilia nem szinonimájából, a Mollienesia-ból. A természetben szürkés színű hal kékesen fémes pikkelyekkel. Élőhelyétől függően két változata ismert, a piros és a sárga hát- és farokúszójú rassz. Testalkatát és méretét tekintve a yukatáni fogasponty áll a legközelebb a kereskedelemben kapható fekete mollihoz. Ritkán (az utóbbi időben egyre gyakrabban) találkozhatunk a boltokban is a gyönyörű sárga szegélyű farokúszójú hímekkeé, sőt a szúnyoglárva pusztítása érdekében néhány mesterséges tóba is betelepítették (például a budapesti városligeti tóba és a Margit-szigeten a szállodáknál folyó patakba).

Fekete molly

A fekete molly vagy más néven black molly változat teste „bársonyos” fekete, néha zöldessárga pikkelyekkel. A teljesen fekete változatot Németországban tenyésztették ki. Valójában nem önálló faj, hanem a nemen belül tervszerű tenyészkiválasztással alakítotté ki. Tenyésztése 1923-ban kezdődött az USA-ban. Sternke az 1930-as években a P. sphenops és a P. velifera fajokat keresztezte a fekete P. latipinna törzzsel. A ma ismert fekete Mollienesia típusokat akkor sikerült előállítani, amikor a P. petenensist keresztezték a már meglévő fekete törzsekkel. Így a jelenlegi „mollikat” tulajdonképpen négy, hosszú éveken át az intenzív fekete szín irányába szelektált Mollienesia fajból „gyúrták össze”.

Manapság népszerű az akvaristák körében a lírafarkú és ezüst színű vagy a pöttyös változata, amelyet dalmata molli néven árusítanak. Ezeket a feketéhez hasonlóan, több faj keresztezésével állították elő.

Tartása

Testhossza: 6–8 cm. A rokon fajok mind Dél-Amerikában élnek. Mindenevő, de a többi hallal ellentétben sok növényt tartalmazó élelmet kíván, kedvence az algakocka.

Tartása könnyű, bár a jól szűrt meleg akváriumot igényli. A víz középső rétegeit lakja. Érzékeny a hidegre, 24 fokosnál hidegebb vízben a fűtőtestre fekszik, a megfázás jeleként a felszínen egy helyben hintázik. A nemeket könnyű megkülönböztetni, mivel a hímeknek az elevenszülőkre jellemző, speciálisan módosult farok alatti úszójuk, párzáshoz használt ún. gonopódiumuk van.

Szaporítása egyszerű, csupán magas hőmérséklet és dús növényzet szükséges hozzá. A hímek néha verekednek a nőstényekért, akiknek nagyon intenzíven udvarolnak. Ha több hím is van a medencében, akkor a nőstények folyamatosan terhesek és szülnek utódokat. 4–5 heti „vemhesség” után változó számú utód látja meg a napvilágot. Stressz és alacsony vízhőmérséklet hatására hajlamosak a koraszülésre, kannibalizmusuk mérsékelt. Néha teljesen színtelen ivadékok is születnek, ezek fejlődésük során fekete színpigmentekkel gazdagodnak. Az ivadékok felnevelése könnyű, porrá tört lemezes táppal és vágott tubifexszel gyorsan fejlődnek. A fiatal hímek sokáig legyező alakú farok alatti úszóval rendelkeznek. Akkor kezdik el párzószervüket növeszteni, amikor már elérték végleges testhosszuk felét. A faj érdekessége, hogy a nőstények raktározzák a spermát, így akár egy hónappal az utolsó hím elpusztulása után is képesek szülni az akváriumban. A megtermékenyítéshez tehát nem szükséges újabb párzás.

Ideális hal dél-amerikai medencébe. Más fajokkal szemben békés természetű. Ne tartsuk kis akváriumban (legalább 60 liter), jól mutat kisebb csapatban.