PROFILPELAJAR.COM

	José Saramago
Született	José de Sousa Saramago; 1922. november 16.; Azinhaga, Portugália
Elhunyt	2010. június 18. (87 évesen); Lanzarote, Kanári-szigetek
Állampolgársága	portugál
Nemzetisége	portugál
Házastársa	Ilda Reis (1944–1970); Isabel da Nóbrega (1970–1986); Pilar del Río (1988 – 2010. június 18.);
Gyermekei	Violante Saramago Matos
Foglalkozása	költő, író, újságíró
Kitüntetései	Irodalmi Nobel-díj (1998)
Halál oka	leukémia
	José Saramago aláírása
	weboldal; IMDb;
	A Wikimédia Commons tartalmaz José Saramago témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

José Saramago (Azinhaga, Portugália, 1922. november 16. – Lanzarote, Kanári-szigetek, Spanyolország, 2010. június 18.) irodalmi Nobel-díjas portugál prózaíró, költő.

Azon portugál írónemzedékhez (Lídia Jorge, António Lobo Antunes) tartozott, amely a latin-amerikai irodalomtól eltanulta a mágikus realizmust, s a posztmodern irodalom elemeit is beépítette műveibe.

Életpályája

1922-ben született Azinhagában, egy kis portugál faluban. 1924-ben családja a szegénység elől Lisszabonba költözött. Géplakatosnak tanult egy szakiskolában, ahol kiváló irodalmi oktatás folyt. 1939-től egy kórházban géplakatosként dolgozott, de irodalmi érdeklődése egyre erősödött, a portugál történelem foglalkoztatta. 1944-ben megházasodott, egy lánya született. Az 1950-es évek közepétől értelmiségi körök közelébe kerülve kiadóknál kéziratok lektoraként dolgozott, kezdett maga is írogatni, eleinte verseket, cikkeket, krónikákat, majd regényeket, amelyek által híres lett.

1969-ben tagja lett a portugál kommunista pártnak, társadalmi funkciókat vállalt, minisztériumban dolgozott, majd lapigazgató lett a Diário de Notícias című napilapnál, ahonnan 1975-ben elbocsátották. 1976-tól kizárólag fordításból élt, és sorra jelentette meg saját műveit. A világban sokat utazott, előadásokat tartott.

1988-ban nősült másodszor, egy spanyol újságírónőt vett feleségül. 1993-ban elhagyta Portugáliát, mert a parlament tiltakozása miatt nem kaphatta meg az Európai Irodalmi Díjat. A Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarotén telepedett le, ahol haláláig élt. 1998-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat.

Művészete

1977-ben írta saját bevallása szerint regénykísérletét, a Festészeti és szépírási kézikönyv (Manual de Pintura e Caligrafi) című alkotását. E regénye első megjelenésekor nem keltett feltűnést, de később nagyon fontossá vált, mivel az író bemutatja, hogyan lesz egy emberből művész, milyen eszközök segítségével dolgozik a festő és az író. Valójában saját íróvá válásának naplója e mű, ezáltal bepillantást nyerünk a szerző műhelyébe, az írói technikák elsajátításainak titkaiba.

1980-ban megjelent Fölemelkedve a földről (Levantado do Chão) című regényéért megkapta Lisszabon Város Díját. Ezzel a regénnyel kezdődött meg Saramago úgynevezett történelmiregény-ciklusa, de nem a műfaj hagyományos nyomdokain haladt. Történelmi regényeit úgy írta, hogy kiválasztotta a portugál történelem egy-egy jeles eseményét, s nem a múlt, hanem saját kora szemszögéből tekintett vissza a múltba. Idézett regényében a 20. század első felének alentejói parasztmozgalmait jeleníti meg ezzel a módszerrel.

Az 1981-es Utazás Portugálián át (Viagem a Portugal) lírai útinapló hazájáról. 1982-ben megjelent A kolostor regénye (Memorial do Convento) című művével vált igazán híressé. Ebben a 18. század elejének nagy építkezését, a mafrai kolostor felépítésének eseményeit eleveníti fel. (A mafrai kolostor költséges építkezése érdekében mozgósították az egész országot, és tömegeket sodortak a nyomor határára.)

1984-ben a Ricardo Reis halálának éve (O Ano da Morte de Ricardo Reis) című regényéért a portugáliai P.E.N. Club díját kapta. E regényében Portugália 1936-os esztendejére tekint vissza. Történelmiregény-ciklusának utolsó, legjelesebb műve 1989-ben jelent meg Lisszabon ostromának históriája (História do Cerco de Lisboa) címen. Ez a portugál nemzeti öntudat ébredése időszakának is tekinthető 1147-es esztendőt idézi fel, amikor a portugálok önerejükből visszafoglalták Lisszabont a móroktól.

Művei gyakran az utópia és a fantasztikum határán mozognak. Ennek tipikus példája a Kőtutaj (Jangada de Pedra) című történet 1986-ból, amely az Ibériai-félszigetet ábrázolja csodás események közepette. Az Ibériai-félsziget leválik az európai kontinensről, s mintegy történelmi küldetést teljesítve tovaúszik az Atlanti-óceánon, hogy a híd szerepét töltse be az ó- és a portugálok által felfedezett új világ között. A csodás elemek Samarago minden művében fontos szerepet kapnak, általuk mintegy tiltakozni látszik a hagyományos történelemfelfogás ellen.

1991-ben Jézus élettörténetének újraírásával (Jézus Krisztus evangéliuma, O Evangelho Segundo Jesus Cristo) különösen jó lehetőséget teremtett magának az író a csodás elemek megjelenítésére. Ugyanez vonatkozik 1995-ben megjelent Vakság (Ensaio sobre a Cegueira) című művére, amelyben azt ábrázolja, hogy egy különleges kór az embereket megfosztja látóképességüktől, s az addig ismert utat elveszítve nyomorúságos körülmények közt vegetálnak a világban. (E művét Don McKellar forgatókönyve alapján, azonos címmel Fernando Meirelles filmesítette meg; a művet 2008-ban mutatták be.) 2002-ben megjelent Embermás (O Homem Duplicado) című regénye a klónozott emberek világába vezeti be az olvasót.

Politikai nézetei

Emberközpontú, szubverzív nézetei a társadalmi berendezkedésről sok ellenzőre találtak^{[pontosabban?]} hivatalos körökben. Nem javított ezen kommunista meggyőződése sem. Szerkesztőkorában, a 70-es évek elején 15 újságírót rúgott ki, mert azok nagyobb pluralitást követeltek a rovatban, ahol dolgozott. Antiszemitizmussal is megvádolták a Gházában tett látogatása után.

Életére, meggyőződésére nagy hatással volt gyerekkori élménye, amikor nagyapja kórházba szállítása előtt kiment a kertjébe és sírva, simogatva búcsúzott öreg gyümölcs- és olajfáitól, tudván, hogy nem látja őket többet.

Stílusa

Jellemző műveire az esszéista stílus, gyakran elmélkedik, boncolgat, magyaráz, elidőzik az elbeszélés, a valószerűség és a történelem problémáinál. Regényeinek szövegét teletűzdeli a portugál történelmi tudatra és mentalitásra jellemző szövegrészletekkel, közmondásokkal, versekkel. Még a portugál kultúrában jártas olvasónak sincs könnyű dolga ezekkel a posztmodern átszövésekkel. Ugyanakkor karneváli hangulat uralja műveit, amelyet az elit- és a vulgáris kultúra mesteri keverésével ér el.

Művei

"Köszönjük, José Saramago", Lisszabon, 2010

Valószínű versek (verseskötet, 1966)
Valószínűleg boldogság (verseskötet, 1970)
Erről a világról és a másikról (regény, 1971)
Az utazó poggyásza (krónikák, cikkek, 1973)
Az 1933-as esztendő (verseskötet, 1975)
A feljegyzések (tanulmány, 1976)
Festészeti és szépírási kézikönyv (regény, 1977)
Csaknem tárgy (novellák, 1978)
Az éjszaka (regény, 1979)
Mit tegyek ezzel a könyvvel? (regény, 1980)
A kolostor regénye (regény, 1982)
Ricardo Reis halálának éve (regény, 1984)
A kőtutaj (regény, 1986)
Lisszabon ostromának históriája (regény, 1989)
Jézus Krisztus evangéliuma (regény, 1991)
Vakság (regény, 1995)
Minden egyes név (regény, 1997)
A barlang (regény, 2000)
Az embermás (regény, 2002)
Megvilágosodás (regény, 2004)
Halálszünet (regény, 2005)
Kicsi emlékek (regény, 2006)
Az elefánt vándorútja (regény, 2008)
Káin (regény, 2009)
Alentejo. Egy évszázad regénye (regény, 2012)

Magyarul

Kőtutaj; ford. Székely Ervin; Magvető, Bp., 1989
A kolostor regénye; ford. Lukács Laura; Európa, Bp., 1992 (Európa Zsebkönyvek)
Ricardo Reis halálának éve; ford. Székely Ervin; Cédrus, Bp., 1993
Lisszabon ostromának históriája; ford. Lukács Laura; Íbisz, Bp., 1997 (Portugál műhely)
Vakság; ford. Pál Ferenc; Európa, Bp., 1998
Minden egyes név; ford. Pál Ferenc; Európa, Bp., 1999
Jézus Krisztus evangéliuma; ford. Pál Ferenc; Európa, Bp., 2000
Az embermás; ford. Pál Ferenc; Európa, Bp., 2003
Kőtutaj; ford. Székely Ervin; Új Palatinus Könyvesház, Bp., 2003
Megvilágosodás; ford. Pál Ferenc; Európa, Bp., 2004
A barlang; ford. Lukács Laura; Új Palatinus Könyvesház, Bp., 2006 (Nobel-díjasok Könyvtára)
Halálszünet; ford. Pál Ferenc; Európa, Bp., 2007
Kicsi emlékek; ford. Lukács Laura; Új Palatinus Könyvesház, Bp., 2008
Az elefánt vándorútja; ford. Pál Ferenc; Európa, Bp., 2010
Kőtutaj. Útban Haiti felé; ford. Székely Ervin; Európa, Bp., 2010
Káin; ford. Pál Ferenc; Európa, Bp., 2011
Alentejo. Egy évszázad regénye; ford. Pál Ferenc; Európa, Bp., 2012
Tetőablak; ford. Pál Ferenc; Európa, Bp., 2013
Festészeti és szépírási kézikönyv; ford. Pál Ferenc; Helikon, Bp., 2022

Díjak (válogatás)

Lisszabon Város Díja (1980)
A portugáliai P.E.N. Club Díja (1984)
A Portugál Írószövetség Nagydíja (1991)
Camões-díj (1995)
Irodalmi Nobel-díj (1998)

Jegyzetek

↑ Projecto Vercial (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2023. szeptember 29.)
↑ Prêmio Camões de Literatura (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 30.)
↑ ^a ^b https://www.theguardian.com/books/2010/jun/18/jose-saramago-obituary, 2020. augusztus 27.
↑ http://www.ordens.presidencia.pt/?idc=153, 2021. október 14.

Források

Pál Ferenc: A végtelen regényszöveg bűvöletében. José Saramagó írói portréja; Mundus, Bp., 2000 ISBN 963-8033-26-6
Világirodalom; főszerk. Pál József; Akadémiai, Bp., 2005; José Saramago, 929-931. o. ISBN 963-05-8238-4
Szilágyi Ágnes Judit: Utópia, fantasztikum, történelem. José Saramago (1922–2010); Élet és Irodalom, 2010. július 2. (26. sz.) 12. o.