José Ferrer

José Ferrer
1952-ben
1952-ben
Életrajzi adatok
Születési névJosé Vicente Ferrer de Otero y Cintrón
Született1912. január 8.[1][2][3][4][5]
Santurce
Elhunyt1992. január 26. (80 évesen)[1][2][3][4][5]
Coral Gables
SírhelySanta María Magdalena de Pazzis Cemetery
HázastársaUta Hagen (1938–48)
Phyllis Hill (1948–53)
Rosemary Clooney (1953–61 és 1964–67)
Stella Magee (1977–1992)
GyermekeiLeticia (Letty) Ferrer (1940)
Miguel Ferrer (1955-2017)
Maria Ferrer (1956)
Gabriel Ferrer (1957)
Monsita Ferrer (1958)
Rafael Ferrer (1960)
Pályafutása
IskoláiPrincetoni Egyetem
Aktív évek19351992
Tevékenységszínész, színházi és filmes rendező
Díjai
Oscar-díjLegjobb férfi főszereplő
Cyrano de Bergerac (1951)
Golden GlobeLegjobb férfi főszereplő (filmdráma)
Cyrano de Bergerac (1951)
Tony-díjLegjobb férfi főszereplő színdarabban
Cyrano de Bergerac (1947)
The Shrike (1952)
Legjobb rendező
The Shrike,
The Fourposter,
Stalag 17 (1952)
További díjak

José Ferrer IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz José Ferrer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

José Vicente Ferrer de Otero y Cintrón (Puerto Rico, Santurce (ma San Juan része), 1912. január 8.Coral Gables, Florida, 1992. január 26.) Oscar-díjas Puerto Ricó-i színész, színház- és filmrendező. Ő volt az első Puerto Ricó-i színész, valamint az első spanyol színész, aki aranyszobrot nyert.

Gyermekkora és tanulmányai

José Vicente Ferrer de Otero y Cintrón néven született 1912. január 8-án Santurce városában, Puerto Ricóban. Édesanyja, María Providencia Cintrón, édesapja, az író és ügyvéd Rafael Ferrer. Nagyapja Gabriel Ferrer Hernandez volt, aki a Puerto Ricó-i szabadságharcban küzdött a sziget függetlenségéért. Egy svájci bentlakásos magániskolában, a Le Rosey-ban tanult,[7] majd a Princeton egyetemen szerzett diplomát. A Princeton Triangle Club tagja volt.

Pályafutása

1935-ben debütált a Broadway-n, majd öt évvel később már főszerepben mutatta meg a tehetségét (Charley's Aunt). 1943-ban az Othellóban játszott Paul Robeson és első felesége, Uta Hagen oldalán – ez volt a leghosszabb ideig játszott Shakespeare-darab az USA történetében. Az ötvenes években nemcsak színészként, hanem rendezőként is bemutatkozott a Broadway-n (The Shrike, Stalag 17, The Fourposter, Twentieth Century, Carmelina, My Three Angels, The Andersonville Trial) - munkáját újabb Tony-díjakkal jutalmazták. 1952-ben elnyerte a legjobb drámai színésznek járó díjat a The Shrike című filmben nyújtott alakításáért, valamint a legjobb rendezőnek járó díjat (The Shrike, The Fourposter, Stalag 17).

Legismertebb alakítását a Cyrano de Bergerac színmű címszerepében nyújtotta, melyért több színházi díjat is kapott. Az 1950-es Cyrano de Bergerac-filmben nyújtott alakításáért elnyerte az Oscar-díjat, amellyel rekordot írt: ő lett az első Puerto Ricó-i és az első spanyol ajkú színész, aki átvehette a rangos elismerést. A díjat a Puerto Ricó-i egyetemnek ajándékozta - onnan lopták el 2000-ben. Először 1946-ban játszotta el a szerepet a Broadway színpadán, majd játékának köszönhetően átvehette a legjobb drámai színésznek járó Tony-díjat. 1953-ban – saját rendezésében – New Yorkban ismételte meg a szerepet, ugyanakkor két filmben is magára öltötte, 1950-ben és 1964-ben. Szinkronszínészként is kölcsönözte a hangját Cyranónak 1974-ben a The ABC Afterschool Special című animációs sorozat egyik epizódjában.

Filmszínészként 1948-ban debütált a Szent Johanna című színes filmben, amelyben Ingrid Bergmannal játszott együtt. A kezdeti mellékszerepek után rátaláltak a főszerepek és így olyan alkotásokban mutathatta meg a tehetségét, mint a Whirlpool (1949), a Crisis (Cary Grant oldalán, 1950), a Cyrano de Bergerac (1950) és a Moulin Rouge (1952). Ettől kezdve a filmes karrierjének szentelte magát, de időnként visszatért a színház világába is. Nemcsak játszott a színpadon, hanem rendezett is (The Andersonville Trial, 1959). A Juno című musicalt Vincent J. Donehue-tól vette át, de nagy bukás lett és nem sokat segített a rendezői pályafutásán – ahogyan a The Girl Who Came to Supper című alkotás sem a színészi karrierjén.

Kora legnagyobb filmsztárjaival játszhatott együtt: Rita Hayworth (Miss Sadie Thompson, 1953), Barney Greenwald (Zendülés a Caine hadihajón, 1954), Sigmund Romberg (Deep in My Heart, 1954).

Ezután olyan filmeket rendezett, mint a The Shrike (1955), The Cockleshell Heroes (1956), The Great Man (1956), I Accuse! (1958), The High Cost of Loving (1958), Return to Peyton Place (1961), State Fair (1962). Olyan filmekben nyújtott emlékezetes alakítást, mint az Arábiai Lawrence (1962), A világ legszebb története (1965), Bolondok hajója (1965), Szentivánéji szexkomédia (1982), Lenni vagy nem lenni (1983), és a Dűne (1984).

Közben számos rádióműsorban kapott szereplési lehetőséget – ezek közül az 1945-ös sorozat, a Philo Vance volt a legjelentősebb, amelyben a címszereplő detektívnek kölcsönözte a hangját.

Televíziós sorozatokban is többször vendég szerepelt a karrierje során, rövidebb-hosszabb mellékszerepekben: Starsky and Hutch, Newhart, Another World, Bewitched, Quincy, M.E., Columbo, Kojak, The Don, Gyilkos sorok, Szerelemhajó, Matlock. 1981-ben a Magnum című krimisorozat egyik epizódjában legidősebb fiával, Miguel Ferrerrel játszhatott együtt.

A kilencvenes években már keveset dolgozott. Utolsó filmszerepét 1992-ben a Lam Gong juen ji fan fei jo fung wan című filmben alakította.

Magánélete

1938. december 8-án feleségül vette Uta Hagent, akitől egy gyermeke, Leticia Ferrer született 1940. október 15-én. A házaspár 1948. június 14-én elvált, részben azért, mert Hagen viszonyt folytatott az énekes Paul Robesonnal és nem volt hajlandó véget vetni a kapcsolatnak.

Öt nappal később, 1948. június 19-én kötötte második házasságát, Phyllis Hillel, akitől nem született gyermeke és akitől 1953. július 7-én elvált.

Hat nappal később, 1953. július 13-án feleségül vette az ünnepelt énekesnő Rosemary Clooney-t.[8] Öt gyermekük született: Miguel Ferrer (1955. február 7. – 2017. január 19.), Maria Ferrer (1956. augusztus 9.), Gabriel Ferrer (1957. augusztus 1.), Monsita Ferrer (1958. október 13.) és Rafael Ferrer (1960. március 23). 1961-ben elváltak, majd három évvel később megpróbálták rendbe hozni a kapcsolatukat. 1964. november 22-én ismét összeházasodtak, de 1967. szeptember 12-én végleg elváltak útjaik, amikor kiderült, hogy a színész viszonyt folytatott Stella Daphne Magee-vel. A viszonyból házasság lett 1977-ben, amely Ferrer haláláig tartott.

Halála és emlékezete

1992. január 26-án, rövid szenvedés után hunyt el vastagbélrákban Coral Gables-ben, Floridában. A régi San Juan-i Santa María Magdalena de Pazzis temetőjében helyezték örök nyugalomra Puerto Ricóban.

2005-ben a Latin-Amerikai Színészek Szövetsége (HOLA) átnevezte az általuk kiosztott Tespis-díjat HOLA José Ferrer Tespis-díjra. 2012. április 26-án bélyegen jelent meg Ferrer arcképe a Kitüntetett Amerikaiak-sorozatban.

Filmográfia

  • 1992 - Lam Gong juen ji fan fei jo fung wan
  • 1991 - Testvérharc (The Perfect Tribute) ... Edward Everett
  • 1990 - A bérgyilkos (Hired to Kill) ... Rallis
  • 1985 - A csábítás (Seduced)
  • 1984 - Gyilkos sorok (Murder, She Wrote) ... Cagliostro
  • 1984 - Az erőszak pokla (The Evil That Men Do) ... Dr. Hector Lomelin
  • 1984 - Dűne (Dune)
  • 1983 - Lenni vagy nem lenni (To Be or Not To Be)
  • 1983 - Ez a lány bérbe adó
  • 1982 - Szentivánéji szexkomédia (A Midsummer Night's Sex Comedy) ... Leopold
  • 1981–86 - Szerelemhajó (The Love Boat)
  • 1981 - Evita Peron ... Agustin Magaldi
  • 1980 - Bunyó a javából (The Big Brawl) ... Dominici
  • 1980 - Gideon trombitája (Gideon's Trumpet) ... Abe Fortas
  • 1980 - Az álomgyár (The Dream Merchants) ... George Pappas
  • 1979 - Bűnös élet (A Life of Sin)
  • 1979 - Az ötödik muskétás (The Fifth Musketeer)
  • 1978 - Zoltán, Drakula kutyája (Dracula's Dog) ... Branco felügyelő
  • 1978 - A csodálatos Nemo kapitány (The Amazing Captain Nemo) ... Némó kapitány
  • 1978 - Rajzás (The Swarm)
  • 1977 - Az őrszem (The Sentinel) ... Robed Figure
  • 1977 - J. Edgar Hoover titkos aktái (The Private Files of J. Edgar Hoover) ... Lionel McCoy
  • 1977 - Ki látta a szelet? (Who Has Seen the Wind) ... Ben
  • 1977 - Fedora ... Dr. Vando
  • 1976 - A nagy busz (The Big Bus) ... Ironman
  • 1976 - Az elátkozottak utazása (Voyage of the Damned) ... Manuel Benitez
  • 1974 - Columbo és az MM7 robot (Columbo: Mind Over Mayhem) ... Dr. Marshall Cahill
  • 1973 - Kojak és a Marcus - Nelson gyilkosságok (The Marcus-Nelson Murders) ... Jake Weinhaus
  • 1971 - Gyilkosság San Franciscóban (Crosscurrent) ... Dr. Charles Bedford
  • 1965 - A világ legszebb története (The Greatest Story Ever Told)
  • 1965 - Bolondok hajója (Ship of Fools) ... Rieber
  • 1963 - Cyrano és D'Artagnan (Cyrano et D'Artagnan)
  • 1963 - Kilenc óra Ráma oltáráig (Nine Hours to Rama) ... Gopal Das felügyelő
  • 1962 - Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia) ... török
  • 1954 - Zendülés a Caine hadihajón (The Caine Mutiny) ... Barney Greenwald hadnagy
  • 1953 - Miss Sadie Thompson ... Alfred Davidson
  • 1952 - Moulin Rouge ... Henri de Toulouse-Lautrec
  • 1950 - Szerelmi boldogság (Love Happy)
  • 1950 - Katasztrófa (Crisis) ... Raoul Farrago
  • 1950 - Cyrano de Bergerac ... Cyrano de Bergerac
  • 1949 - Örvény (Whirlpool) ... David Korvo
  • 1948 - Szent Johanna (Joan of Arc) ... VII. Charles, a trónörökös

Díjak

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. https://commencement.miami.edu/about-us/archives/honorary-degree-recipients/index.html
  7. Jose Ferrer Was Proud Of Puerto Rican Roots”, New York Times, 1992. február 18. 
  8. "Just Married to Rosemary Clooney, Jose Ferrer Gives Party for Olivia DeHavilland". The Day, July 14, 1953

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a José Ferrer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források