José Vicente Ferrer de Otero y Cintrón néven született 1912. január 8-án Santurce városában, Puerto Ricóban.
Édesanyja, María Providencia Cintrón, édesapja, az író és ügyvéd Rafael Ferrer. Nagyapja Gabriel Ferrer Hernandez volt, aki a Puerto Ricó-i szabadságharcban küzdött a sziget függetlenségéért.
Egy svájci bentlakásos magániskolában, a Le Rosey-ban tanult,[7] majd a Princeton egyetemen szerzett diplomát. A Princeton Triangle Club tagja volt.
Pályafutása
1935-ben debütált a Broadway-n, majd öt évvel később már főszerepben mutatta meg a tehetségét (Charley's Aunt). 1943-ban az Othellóban játszott Paul Robeson és első felesége, Uta Hagen oldalán – ez volt a leghosszabb ideig játszott Shakespeare-darab az USA történetében.
Az ötvenes években nemcsak színészként, hanem rendezőként is bemutatkozott a Broadway-n (The Shrike, Stalag 17, The Fourposter, Twentieth Century, Carmelina, My Three Angels, The Andersonville Trial) - munkáját újabb Tony-díjakkal jutalmazták. 1952-ben elnyerte a legjobb drámai színésznek járó díjat a The Shrike című filmben nyújtott alakításáért, valamint a legjobb rendezőnek járó díjat (The Shrike, The Fourposter, Stalag 17).
Legismertebb alakítását a Cyrano de Bergerac színmű címszerepében nyújtotta, melyért több színházi díjat is kapott. Az 1950-es Cyrano de Bergerac-filmben nyújtott alakításáért elnyerte az Oscar-díjat, amellyel rekordot írt: ő lett az első Puerto Ricó-i és az első spanyol ajkú színész, aki átvehette a rangos elismerést. A díjat a Puerto Ricó-i egyetemnek ajándékozta - onnan lopták el 2000-ben. Először 1946-ban játszotta el a szerepet a Broadway színpadán, majd játékának köszönhetően átvehette a legjobb drámai színésznek járó Tony-díjat. 1953-ban – saját rendezésében – New Yorkban ismételte meg a szerepet, ugyanakkor két filmben is magára öltötte, 1950-ben és 1964-ben.
Szinkronszínészként is kölcsönözte a hangját Cyranónak 1974-ben a The ABC Afterschool Special című animációs sorozat egyik epizódjában.
Filmszínészként 1948-ban debütált a Szent Johanna című színes filmben, amelyben Ingrid Bergmannal játszott együtt. A kezdeti mellékszerepek után rátaláltak a főszerepek és így olyan alkotásokban mutathatta meg a tehetségét, mint a Whirlpool (1949), a Crisis (Cary Grant oldalán, 1950), a Cyrano de Bergerac (1950) és a Moulin Rouge (1952).
Ettől kezdve a filmes karrierjének szentelte magát, de időnként visszatért a színház világába is. Nemcsak játszott a színpadon, hanem rendezett is (The Andersonville Trial, 1959). A Juno című musicalt Vincent J. Donehue-tól vette át, de nagy bukás lett és nem sokat segített a rendezői pályafutásán – ahogyan a The Girl Who Came to Supper című alkotás sem a színészi karrierjén.
Ezután olyan filmeket rendezett, mint a The Shrike (1955), The Cockleshell Heroes (1956), The Great Man (1956), I Accuse! (1958), The High Cost of Loving (1958), Return to Peyton Place (1961), State Fair (1962). Olyan filmekben nyújtott emlékezetes alakítást, mint az Arábiai Lawrence (1962), A világ legszebb története (1965), Bolondok hajója (1965), Szentivánéji szexkomédia (1982), Lenni vagy nem lenni (1983), és a Dűne (1984).
Közben számos rádióműsorban kapott szereplési lehetőséget – ezek közül az 1945-ös sorozat, a Philo Vance volt a legjelentősebb, amelyben a címszereplő detektívnek kölcsönözte a hangját.
Televíziós sorozatokban is többször vendég szerepelt a karrierje során, rövidebb-hosszabb mellékszerepekben: Starsky and Hutch, Newhart, Another World, Bewitched, Quincy, M.E., Columbo, Kojak, The Don, Gyilkos sorok, Szerelemhajó, Matlock.
1981-ben a Magnum című krimisorozat egyik epizódjában legidősebb fiával, Miguel Ferrerrel játszhatott együtt.
A kilencvenes években már keveset dolgozott. Utolsó filmszerepét 1992-ben a Lam Gong juen ji fan fei jo fung wan című filmben alakította.
Magánélete
1938. december 8-án feleségül vette Uta Hagent, akitől egy gyermeke, Leticia Ferrer született 1940. október 15-én. A házaspár 1948. június 14-én elvált, részben azért, mert Hagen viszonyt folytatott az énekes Paul Robesonnal és nem volt hajlandó véget vetni a kapcsolatnak.
Öt nappal később, 1948. június 19-én kötötte második házasságát, Phyllis Hillel, akitől nem született gyermeke és akitől 1953. július 7-én elvált.
Hat nappal később, 1953. július 13-án feleségül vette az ünnepelt énekesnő Rosemary Clooney-t.[8] Öt gyermekük született: Miguel Ferrer (1955. február 7. – 2017. január 19.), Maria Ferrer (1956. augusztus 9.), Gabriel Ferrer (1957. augusztus 1.), Monsita Ferrer (1958. október 13.) és Rafael Ferrer (1960. március 23).
1961-ben elváltak, majd három évvel később megpróbálták rendbe hozni a kapcsolatukat. 1964. november 22-én ismét összeházasodtak, de 1967. szeptember 12-én végleg elváltak útjaik, amikor kiderült, hogy a színész viszonyt folytatott Stella Daphne Magee-vel.
A viszonyból házasság lett 1977-ben, amely Ferrer haláláig tartott.
Halála és emlékezete
1992. január 26-án, rövid szenvedés után hunyt el vastagbélrákban Coral Gables-ben, Floridában. A régi San Juan-i Santa María Magdalena de Pazzis temetőjében helyezték örök nyugalomra Puerto Ricóban.
2005-ben a Latin-Amerikai Színészek Szövetsége (HOLA) átnevezte az általuk kiosztott Tespis-díjat HOLA José Ferrer Tespis-díjra.
2012. április 26-án bélyegen jelent meg Ferrer arcképe a Kitüntetett Amerikaiak-sorozatban.
Filmográfia
1992 - Lam Gong juen ji fan fei jo fung wan
1991 - Testvérharc (The Perfect Tribute) ... Edward Everett
Ez a szócikk részben vagy egészben a José Ferrer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
