Jevgenyij Germanovics Vodolazkin (oroszul: Евгений Германович Водолазкин,Kijev, 1964. február 21. –) kortárs orosz író, irodalomtörténész, bölcsészdoktor.
Életpályája
A kijevi állami egyetem bölcsészkarának orosz nyelv szakán szerzett diplomát 1986-ban. Georgios Monachos9. századibizánci szerzetes krónikájáról írt kandidátusi disszertációját 1990-ben védte meg, majd az Oroszországi Tudományos Akadémia Irodalmi Intézetében az óorosz irodalom osztálya munkatársa lett. 1992-ben egy évig ösztöndíjjal a Müncheni Egyetemen középkori témákkal foglalkozott, évekkel később a Humboldt Alapítvány ösztöndíjasaként német könyvtárakban végzett kutatómunkát. 2000-ben védte meg doktori disszertációját (címe magyarul: „Világtörténet az ókori Oroszország irodalmában”), mely könyvalakban is megjelent (München, 2000). Irodalomtudományos munkássága mellett számos publicisztikai és ismeretterjesztő jellegű munkája ismert.
Szépirodalmi művekkel a 2000-es években jelentkezett. 2012-ben megjelent Лавр (magyarul Laurosz) című regénye elnyerte a tekintélyes Nagy Könyv díjat (2013), és miután számos nyelvre lefordították, a nemzetközi elismerést is.
Kutatási területe: az ókori Oroszország irodalma, az irodalom előtti, hagiográfiai formák: a szentek élete, kronográfok. Tanulmányai jelentek meg többek között az intézet tudományos folyóiratában és a Russzkaja Lityeratura című folyóiratban, részt vett az ötkötetes „Igor-ének enciklopédiája” (1995) kiadásának előkészítésében. 2012-től főszerkesztője lett a Tyekszt i tragyicija (Szöveg és Hagyomány) című almanachnak.
Felesége (1989 óta), Tatyjana Robertovna Rugyi szintén irodalomtörténész.[2]
Könyvei
(Válogatás)
Дмитрий Лихачев и его эпоха (2002) emlékek, esszék
Похищение Европы (2005)
Соловьев и Ларионов (2009) regény
Часть суши, окруженная небом: Соловецкие тексты и образы (2011)
A Szovlovecki-kolostorban a 15–20. században élt szerzetesek és foglyok visszaemlékezéseinek szövegeiből összeállított, gazdagon illusztrált album
