Japán gyertyánszil
„Noma Keyaki”, egy ezeréves japán gyertyánszil az oszakai Noséban. 25 méteres magasságával, 11,95 méteres törzskerületével a második legnagyobb ismert példány.[1]
Természetvédelmi státusz
{{{status}}}
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Rózsavirágúak (Rosales) Alrend: Csalánvirágúak (Urticanae) Család: Szilfafélék (Ulmaceae) Nemzetség: Gyertyánszil (Zelkova) Faj: Z. serrata
Tudományos név
Zelkova serrata (Thunb.) Makino
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Japán gyertyánszil témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Japán gyertyánszil témájú médiaállományokat és Japán gyertyánszil témájú kategóriát.

A japán gyertyánszil (Zelkova serrata) a szilfafélék (Ulmaceae) családjának gyertyánszil (Zelkova) nemzetségébe tartozó, terebélyes koronájú, lombhullató fa. Japán, Tajvan, Korea, ÉK-Kína területein honos. Magassága akár a negyven métert is elérheti.

Patakpartokon, nedves élőhelyeken.

Kérge világosszürke, sima, idővel hámló. Levelei tojásdadok 10–12 cm hosszúak és 5 cm szélesek, hegyes csúcsúak, szálkásan fogazottak. Felső felük sötétzöld, érdes, fonákjuk világoszöld, sima. Ősszel sárgára vagy vörösesre színeződnek. Virágai egyivarúak, kicsik és zöldek. Termése kisméretű, kerek makk. Hagyományos bonsai növény.

• Allen J. Coombes: Fák Panem Kft Budapest ISBN 963-7628-68-1 (1993)
• Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 252. o. ISBN 978-963-09-6602-3  
• A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. január 27.)