Jang Hsziung(Yang Xiong) kínai tudós, költő, filozófus a Han-dinasztia idején.
Élete
Jang Hsziung(Yang Xiong) terjedelmes életrajza a Han-dinasztia hivatalos történeti művében, a Han su(Han shu)ban olvasható.[1] Ezek szerint nagymúltú, neves hivatalnok-családból származott, azonban a család Jang Hsziung(Yang Xiong) születésnek idején már olyannyira elszegényedett, hogy az ő közvetlen felmenői már csak parasztok voltak. Viszonylag későn, harminckilenc éves korában, i. e. 13-ban költözött a fővárosba, Csang'an(Chang'an)ba, ahol kezdetben Vang Jin(Wang Yin) (? – i. e. 15; 王音) hadügyminiszter titkára, majd később udvari ember (csung-lang(zhonglang)) lett. Aj(Ai) (哀) császár (uralk. i. e. 27–1) szolgálatában azonban nem igen tud elvárásai szerint érvényesülni, így inkább az egyre nagyobb hatalmat szerző Vang Mang(Wang Mang) felé fordul. Jól lehet, Vang Mang(Wang Mang) a polgárháború zűrzavarát kihasználva, i. sz. 9-ben megdönti a Han-házat, és Hszia(Xia) néven megalapítja saját dinasztiáját, önmagát császárnak titulálva, Jang Hsziung(Yang Xiong) állítólag ekkor már nem kereste a kegyeit. Fia nem született, az életrajza pedig családjáról nem tartalmaz részleteket. I. sz. 18-ban bekövetkezett haláláig szerény körülmények között élt.[2]
Munkássága
Egyik legfontosabb műve a Fang-jen(Fangyan) (《方言》), amely a kínai dialektológia első műve, és amelyet huszonhét év alatt készített el. Filozófiai munkássága két fennmaradt művéből ismerhető meg. Az egyik a Változások könyve mintájára, i. e. 6. és i. e. 1. között íródott Taj-hszüan csing(Taixuan jing) (《太玄經》; szó szerint: „A nagy titok klasszikusa”), a másik pedig a Beszélgetések és mondások mintájára összeállított Fa jen(Fa yan) (《法言》; szó szerint: „Példamutató mondások”). Az utóbbiról azt tartják, hogy keletkezése azon beszélgetéseknek köszönhető, melyek során a tanítványai gyakorta kérdezgették Jang Hsziung(Yang Xiong)ot a Konfuciusz és Sze-ma Csien(Sima Qian) szavai közötti eltérésekről. A mester válaszaiból született végül a mű, i. sz. 4-ben.[3]
Jang Hsziung(Yang Xiong) a „régi szövegek iskolája” néven ismert filológiai, filozófiai irányzat kiemelkedő alakja. Mindemellett költőként is számon tartják, különösen a fu-költészetben jeleskedett.
↑Tőkei Ferenc 1986:Kínai filozófia. Ókor. 3. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4296 X