A Jak–40 (NATO-kódja: Codling) a Szovjetunióban az 1960-as évek közepén a regionális, belföldi járatokra kifejlesztett utasszállító repülőgép. A Jakovlev-tervezőiroda első utasszállító repülőgépe.
Története
A repülőgép kifejlesztésére a Szovjetunió Minisztertanácsa 1960-ban adott megbízást a Jakovlev-tervezőirodának az akkorra már elavult, belföldi járatokon üzemelő Li–2, Il–12, valamint Il–14 leváltására. Kifejlesztésénél kiemelt szempont volt a gyenge infrastruktúrával rendelkező vidéki repülőterekről történő üzemeltethetőség. A repülőgép tervei 1964-re készen álltak, 1965-ben pedig elkészült a földi statikai vizsgálatokhoz szükséges első prototípus. A repülőgép első felszállására 1966. október 21-én került sor. A berepülésekhez és a földi vizsgálatokhoz összesen hat db prototípus készült, amelyek kismértékben különböztek a későbbi sorozatban gyártott példányoktól. 1967-ben a Szaratovi Repülőgépgyárban kezdődött el a sorozatgyártás.
Az 1967–1981 között folyt sorozatgyártás során összesen 1011 db Jak–40 készült. Ezek nagy részét a Szovjetunióban az Aeroflot a belföldi járatokon üzemeltette. A Jak–40 az 1970-es évek közepére teljesen leváltotta a korábbi elavult típusokat. 1970-től kezdődően 125 db-ot exportáltak 18 országba. 1972-ben a típus légi alkalmassági bizonyítványt kapott Olaszországban, majd egy év múlva az NSZK-ban. A regionális járatokon kívül a Szovjetunióban és több más országban katonai szállító repülőgépként is szolgálatba állították. A szovjet utódállamok belföldi járatairól kivont gépek egy részét VIP-kivitelűre építették át, és több vállalat, valamint magánszemély használja így. Nemzetközi forgalomban ritka, mert sok országban már nem teljesíti a zajszint-előírásokat. Jelenleg is több mint 300 példány üzemel a típusból világszerte. 2006. december 12-ig 21 gép szenvedett balesetet. 1999-ben a Jakovlev-gyár és a Tbiliszi Repülőgépgyár közös modernizációs programot dolgozott ki, amelynek során az átépített gépek a 3 db eredeti hajtómű helyett 2 db Lycoming hajtóművet kapnak.
Magyarországi alkalmazása
Magyarországon 1975-ben szerzett be egy db légi ellenőrző és kalibráló repülőgéppé átalakított Jak–40-et a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI). Az LRI Magyarországon és külföldön is a földi irányítóberendezések ellenőrzésére és kalibrálására alkalmazta a HA-YLR lajstromjelű gépet. 1978-tól a Malév üzemeltette a Jak–40E-t, amely továbbra is az LRI tulajdonában volt. Később MALÉV-festést kapott, és egészen 2000 áprilisáig használták, amikor jelenlegi helyére, a ferihegyi Aeroparkba került.
A MALÉV 1991-ben regionális járatainak kiszolgálására további 2 db Jak–40-et szerzett be, de ezektől 1998-ban megvált. Az egyik példányt a LINAIR regionális légitársaságnak adta el, amely már 1994-től használt 2 db másik Jak–40-et. Később a LINAIR HA-LRA lajstromjelű gépe is az Aeroparkba került kiállítási tárgynak.
Műszaki jellemzői
A repülőgépben használt AI–25 sugárhajtómű
Alsószárnyas elrendezésű, hagyományos felépítésű repülőgép. A trapéz alakú egyenes szárny egy egységet képez, a törzsről egyben leszerelhető. Három db, egyenként 14,7 kN tolóerejű Ivcsenko AI–25 kétáramú gázturbinás sugárhajtóművel rendelkezik. Ezek közül kettő a törzs hátsó részén, oldalt lévő gondolákban helyezkedik el, a harmadik pedig a törzs végében. Ennek a levegőbeömlő nyílása a függőleges vezérsíkba van beépítve. A középső hajtóművet sugárfordítóval látták el. Vezérsíkja T-elrendezésű. Az utastérben típusváltozattól függően 27, 30, 32, vagy 36 ülőhely található. A VIP-kialakítású gépekben 8–12 személy számára van ülőhely. Rövid fel- és leszállási úthosszal rendelkezik. Futóműve alkalmassá teszi a füves repülőterekről történő alkalmazását. Felszálláshoz 450 m-es, leszálláshoz 700 m-es pályát igényel. Az orr-részben Groza típusú meteorológiai radar kapott helyet. A hajtóművek indítása a beépített sűrített levegős rendszerrel is lehetséges, így nincs földi kiszolgáló személyzethez kötve. A gép negatív tulajdonságai közé tartozik az AI–25 hajtóművek erős füstölése és a magas tüzelőanyag-fogyasztás.
Típusváltozatok
Egykor az LRI által használt HA-YLR lajstromjelű Jak–40 a ferihegyi Repülőgép Emlékparkban
Jak–40 – a sorozatgyártású alapváltozat, először 24, majd 27 és 32 személyes változatban készült;
Jak–40 Szalon – 11 személyes VIP-kivitelű változat;
Jak–40D – nemzetközi közlekedésre alkalmas avionikai berendezésekkel és kiegészítő üzemanyagtartályokkal ellátott, növelt hatótávolságú változat;
Jak–40DTSZ – légi mentő és deszantváltozat;
Jak–40K – 1975-től gyártott növelt teherbírású szállító változat nagyméretű teherajtóval;
Felszállási úthossz (normál felszállósúllyal): 340 m
Kigurulási úthossz (normál leszállósúllyal): 340 m
Érdekesség
Habár Magyarország csak 1975-ben szerzett be a típusból, Bertha Bulcsu 1976-ban megjelent A kenguru című regényében egy kőbányai kocsmában iszogató szereplők már Malév-gépként beszélnek róla: „– Nem Boeing, ez a MALÉV gépe, Jak–40-es - mondta az egyik sofőr”.[1]
