Visszatérve az országba, Lugoson dolgozott teológiai tanárként,[3] levéltárosként, könyvtárosként, majd vikáriusként és püspöki titkárként. 1914–1917 között tábori lelkészi szolgálatot teljesített az osztrák hadseregben szolgáló román katonák mellett.[4]
1930 októberében, a román konkordátum megkötése után az Apostoli Szentszék a szamosújvári püspökségnek adományozta a kolozsváriminorita templomot. Ezzel egyidejűleg a püspökség székhelyét Kolozsvárra helyezték át, a neve pedig Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegye lett.[3][4] A szamosújvári régi püspöki székhelyet Hossu átalakíttatta görögkatolikus tanítóképzővé. Maga a püspök Kolozsváron élt a második bécsi döntés után (1940–1944), illetve a kommunista rendszer első időszakában (1945–1948) is.[4]
1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[5] Miután szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, Hossút még meghagyták hivatalában. Ő azonban határozottan fellépett az erőszakos áttérítési kísérlet ellen: július 24-én az öt görögkatolikus püspök körlevelet adott ki A görög katolikus egyház papjai és hívei. Ennek az órának a tanúságtétele címmel; az október 1-jén kolozsváron 36 görögkatolikus pap részvételével lezajlott, az áttérésről „határozatot hozó” gyűlés résztvevőit Hossu előző nap levélben figyelmeztette, majd ennek sikertelensége után kiközösítéssel sújtotta; október 7-én a többi püspökkel együtt beadványt intézett a köztársaság elnökségéhez és Petru Groza miniszterelnökhöz; október 25-én pedig pásztorlevélben szólalt fel.[6]
Ma, amikor a szent pünkösdöt ünnepeljük, más híreket is hallottatok, amiknek nem szabad hitelt adnotok. Az igazság az, hogy felszólítottak az egyesülésre. De hogyan? „Testvériesen.” Hát igen, mi is testvériesen válaszolunk: Mi tudjuk, érezzük és erősen hisszük, hogy Krisztus igazi egyházának a tagjai vagyunk. Ez a mi szent meggyőződésünk. Igaz, ha százalékban akarjuk kifejezni, azt mondhatnánk, hogy a két román egyház 96%-ban hasonlít egymásra. Tehát kevésben különbözünk. De éppoly igaz az is, hogy miénk az igazi hit kincstára. Mert Krisztus egyháza egy és csakis egy. Szent Péter egy volt, és ahol ő volt, ott van Krisztus igazi egyháza. Senki kedvéért nem válunk árulókká. A földön senki kedvéért nem hagyjuk el Róma anyánk hitét.
Mivel ellene szegült a román görögkatolikus egyház úgynevezett visszatérésének (mármint az ortodox egyházba), október 28-án letartóztatták, és az öt másik görögkatolikus püspökkel együtt Dragoslavelébe(wd) hurcolták. A kommunista hatóságok és Iustinian Marina pátriárka felajánlották neki a Moldva metropolitája tisztséget, azzal a feltétellel, hogy térjen ki katolikus hitéből. A püspök nem volt hajlandó felvenni az ortodox hitet, ezért először a Căldărușani kolostorba(wd) szállították át, majd 1950-ben Máramarosszigetre vitték.[4] Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva a máramarosszigeti börtönben.[5]1955-ben átvitték Curtea de Argeșre, 1956-ban a Ciorogârlai kolostorba(wd), majd vissza Căldărușaniba. Itt jelöltek ki neki kényszerlakhelyet és itt maradt élete végéig.[4]
Memoriile Cardinalului Doctor Iuliu Hossu, editura Viața Creștină
Alexandru Mircea, Pamfil Cârnațiu, Mircea Todericiu, Biserica Română Unită, Madrid, 1952, p. 318.
Anton Moisin, Minciuna „trecerii” la ortodoxie a românilor uniți, greco-catolici, în anul 1948, Partea I, Victoria, 1998, p. 46. helytelen ISBN kód: 973 98401 3 1
Ez a szócikk részben vagy egészben az Iuliu Hossu című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
