Apja, Vasile, görögkatolikus pap, anyja Rozalia volt. 1903-ban Budapestre ment teológiát tanulni. 1910-ben teológiai doktorátust szerzett, és ez év július 20-án szentelték pappá.
A balázsfalvi teológiai akadémia tanárává és a dogmatika tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1920-ban metropolitai titkár, 1923-ban székesegyházi kanonok lett.[2]
1946-ban a metropólia választási zsinata metropolitává választotta, amit az Apostoli Szentszék elismert, a román kormány viszont nem hagyta jóvá.[2][3] A Securitate ugyanis minden lépését figyelte, és vallási meggyőződésében megingathatatlan embernek tartotta, aki a Groza-kormánnyal ellenséges, a Nemzeti Parasztpárt támogatója. Azzal is gyanúsították, hogy a vidéki „reakciós körök kapcsolatát a fővárosiakkal maga Alexandru Rusu püspök biztosítja, aki gyakran látogat a fővárosba”.[3]
1948-ban a román görögkatolikus egyházat betiltották, templomait a román ortodox egyháznak adták, és a püspököket is megpróbálták rábírni az áttérésre.[4]Július 24-én az öt görögkatolikus püspök körlevelet adott ki A görög katolikus egyház papjai és hívei. Ennek az órának a tanúságtétele címmel. Szeptember 17-én egy kormányrendelet ötről kettőre csökkentette a görögkatolikus püspökök számát, és egy másik aznapi rendelettel Rusut is eltávolították hivatalából. Október 7-én a többi püspökkel együtt beadványt intézett a köztársaság elnökségéhez és Petru Groza miniszterelnökhöz.[3]
Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Összeállította Jakubinyi György. 3. jav. és bőv. kiadás. Kolozsvár: Verbum. 2010. 58–68. o. ISBN 978-606-8059-25-9
.svg){kind=small}