Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció (latinul: Congregatio de Cultu Divino et Disciplina Sacramentorum) a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma), amelyhez minden hozzátartozik, ami a katolikus liturgia, illetve a szentségek ügyének előmozdításával és rendjével kapcsolatos, valamint azok a kérdések, amelyek ebben a tárgykörben meghaladják a megyés püspökök és a püspöki konferenciák hatáskörét.
Története
Két elődje is van. Egyik a Rítuskongregáció (latinul Congregatio Sacrorum Rituum), amelyet V. Szixtusz pápa1588-ban hozott létre a latin és keleti rítusok, valamint a szentté avatások ügyeinek intézésére. X. Piusz pápa1908-ban ennek hatáskörét csak a latin szertartásra korlátozta, és ugyanekkor, június 29-én, létrehozta a másik elődöt is, a Szentségi Kongregációt (Sacra Congregatio de Disciplina Sacramentorum).
VI. Pál pápa1969. május 8-án a Rítuskongregációt Szenttéavatási Ügyek Kongregációjára és Istentiszteleti Kongregációra osztotta szét; 1975. július 11-én pedig a Constans nobisapostoli konstitúciójában az Istentiszteleti Kongregációt és a Szentségi Kongregációt Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció néven egyesítette.
II. János Pál pápa1984. április 5-én ismét szétválasztotta őket, elkülönítve az inkább liturgikus-kultikus és a túlnyomóan jogi, fegyelmi teendőket. 1988. június 28-án a Pastor Bonus kezdetű apostoli rendelkezéssel végül újra egyetlen kongregáció lett a kettőből, s így a megszentelői feladat gyakorlásával kapcsolatos témakör újra egy kézbe került.
Feladat- és jogköre
Az illetékessége (tiszteletben tartva a Hittani Kongregáció jogkörét) liturgikus téren kiterjed mindarra, ami az Apostoli Szentszékre tartozik a liturgia szabályozása, előmozdítása, valamint a szentségek terén. Gondoskodik a liturgikus szövegek (pl. miseszövegek, breviárium) összeállításáról, a liturgikus naptárak jóváhagyásáról, az új boldoggá vagy szentté avatottak ünnepének bevezetéséről. Felülvizsgálja a saját helyi vagy rendi (stb.) liturgikus könyveket, fordításokat. Foglalkozik az ereklyék, a védőszentek témakörével, adományozza a “basilica minor” címet. Felügyel a népi vallásos gyakorlatokra, valamint a kongregáció felelőssége a liturgikus előírások és a szentségi előírások ellenőrzése és betartatása. Ennek kétféle módon tesz eleget: rávilágít az előírások értelmére, ha ilyen felkérést kap; valamint felhívja a püspökök figyelmét bizonyos fontos és követendő szempontokra.
Szentségi téren az egyes szentségekkel kapcsolatos problémák tartoznak az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációra, így pl. felmentések a szentelési szabálytalanságok és akadályok alól, a házasságkötési forma alól, a házasságok utólagos érvényesítése stb. Sajátos eljárásokat is folytat az el nem hált házasságok, az egyházi rend érvénytelen felvétele, valamint diakonátusból és újabban a papságból eredő kötelezettségek alóli felmentések (laicizálások) ügyében is. Ezen utóbbiak ellátására három speciális bizottság működik.