Ignotus Hugó, (szül. Veigelsberg Hugó, Pest, 1869. november 17.[3] – Budapest, 1949. augusztus 3.) magyar költő, író és újságíró. A magyar kritikatörténelem meghatározó alakja, a Nyugat első húsz évében a folyóirat főszerkesztője. A városi költészet egyik kiemelkedő képviselője, eszperantista.
Ignotus a modern magyar irodalom szervezője: hatalmas szerepe volt abban, hogy a Nyugat aranynemzedéke világszínvonalra emelte a magyar irodalmat. L’art pour l’art definiálja művészetét, szemben állt a maradisággal, a haladás híve volt.
Az „Ignotus” kezdetben írói álneve volt, de 1907-ben törvényesen is felvette ezt a nevet: előbb Ignotus-Veigelsberg Hugó, utóbb Ignotus Hugó alakban. Magyar nyelvű írásait továbbra is végig „Ignotus”-ként írta alá, a német nyelvűeket pedig ettől kezdve „Hugó Ignotus”-ként.[4] A szó latinul ’ismeretlen’-t jelent.
Édesapja Veigelsberg Leó, a Pester Lloyd főszerkesztője és vezércikkírója, édesanyja Schönberger Katalin. Ignotus beleszületett abba a német és magyar ajkú, magyar-zsidó, kettős identitású szerepbe, amely az asszimiláns pesti zsidó értelmiséget jellemezte a századforduló környékén. Édesapja az első magyar-zsidó értelmiségi réteghez tartozott.[5] A pesti zsidó értelmiség jelenléte a gazdaságban is jelentős volt. Ignotus egy percig sem feledkezett el származásáról.
Testvérei: Veigelsberg Viktor (1875–1958), aki a budapesti egyetemen szerzett jogászdiplomát, majd mint pártfogó ügyvéd dolgozott és Veigelsberg Emma (1871 körül–1944) némettanárnő. Ők mindketten Véghelyire változtatták nevüket.[6][7]
Ignotus Hugó Budapesten végzett jogot, majd újságíró lett. 1891-től A Hét című irodalmi folyóiratnál dolgozott, az újságban már egyetemi éveiben is jelentek meg írásai. 1893-tól indult az a receptpályázat, amelynek eredményeképp, az olvasók által beküldött receptek legjobbjait, „Emma asszony szakácskönyvét” – „A Hét szakácskönyve” címmel először 1902-ben adták ki. Még két kiadást ért meg: az utolsót 1908-ban, a Nyugat című folyóirat megalakulásának évében adták ki.
1900. július 2-án Budapesten a Terézvárosban feleségül vette Steinberger Jankát, Steinberger Jakab és Klein Júlia lányát,[8] a házasságuk 1914-ben válással végződött.[9]
1902-től a Magyar Hírlap munkatársa, s mint riporter, volt Németországban, Törökországban, a Balkánon és az USA-ban is. Nagy nyelvtudásával mindenhol kiismerte magát, külföldi tapasztalatai nagymértékben befolyásolták hazájáról alkotott nézeteit. A Demokratia szabadkőműves páholyba 1906-ban lépett be, ahol hamarosan különböző vezető posztokra választották meg.
1906-ban ő az egyik alapítója a Szerda című folyóiratnak, csakúgy, mint az 1908-ban induló Nyugat című folyóiratnak is, amelynek 1908–1929 között főszerkesztője volt. Elsőnek értette meg Ady Endre eredetiségét (1906) és Babits Mihály értékeit (1908). Lelkesedett Móricz Zsigmondért, 1915-ben ő fedezte fel Tersánszky Józsi Jenőt.
1916. április 9-én Budapesten feleségül vette Somló Alice-t (a közéletben Lili), Spitzer Jakab és Abeles Klára leányát,[10] ám házasságuk 1929-ben válással végződött.[11]1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált az ellenforradalom és a felelősségre vonás elől, s Ausztriában dolgozott újságíróként. 1926-ban a legelsők egyikeként hívta fel a figyelmet József Attilára. Osvát Ernő halála után (1929) levették nevét a folyóiratról; ezért hosszas és személyes vitát kezdett Babits Mihállyal.
Fia, Ignotus Pál méltó folytatója volt az apja teremtette publicisztikai hagyománynak, a Nyugat őrségváltása után létrehozta az egyik ellen-Nyugatot, a Szép Szó című folyóiratot.[15]
Költészete
Ignotushoz a líra állt a legközelebb, viszont csupán egy maroknyi vers maradt ránk tőle. Másodrendűnek érezte költői tehetségét a Nyugat aranynemzedékének költői-írói mellett.[16] Költőként gyorsan elhallgatott, mindössze két verseskötete jelent meg. Költészete szinte kizárólag szerelmi költészet. Verseinek motívumrendszerében hétköznapi képek dominálnak, hangnemére, látásmódjára a vallomásos jelleg a jellemző.
Újságírói munkássága
Újságíróként dolgozott A Hétnél, a Magyar Hírlapnál, a Nyugatnál, a Keleti újságnál, emigrációjában amerikai magyar lapoknak írt (Szabadság, Harc).
Ignotus publicisztikájának állandó eleme a dualista rendszer védelme - kritikai attitűddel. Ignotus kiváló elbeszélő és tudatos mítoszépítész az újságírás területén. I. Ferenc József halála alkalmából írt cikkében az elhunyt uralkodót felmagasztalja, véleménye szerint Magyarországnak Mátyás király óta nem volt nemzetibb királya Ferenc Józsefnél.[17]
Az utolsó békeévben prófétai erővel ír politikai cikkeket a Nyugatba, prófétaként a népért könyörög, elemzi az ország kétségbeejtő helyzetét, ostoroz és aggódik hazája sorsa miatt. Háborús írásaiban, vízióiban előre látja a megcsonkított Magyarországot, és az ország keletre tolódását.[18]
Ignotust ifjabb Andrássy Gyula miniszterelnökhöz baráti és familiáris kapcsolatok fűzték. A Monarchia „közös” miniszterének elgondolásai Ignotus publicisztikái során jutottak el az emberekhez. Formába öntötte baráti beszélgetéseiket, így az ő véleménye is megjelent a cikkekben. Ignotus azonban soha nem azonosult teljesen Andrássy nézeteivel. Mindemellett Tisza Istvánnal egyáltalán nem volt képes a közös munkára.[19]
Ignotus és a Nyugat
A Szerda hetilap méltó utódja a Nyugat, Ignotus mindig is alkalmas volt a folyóirat-teremtésre. Megnyerte a tervnek Hatvany Lajost, a nagy műveltségű, irodalomtörténésznek tanuló bárófiút, valamint Osvát Ernőt, a kor legnagyobb szerkesztőegyéniségét.
A Nyugat első száma Ignotus program- és vezércikkével jelent meg 1908 január elején. Ebben a nagy vihart kavart írásában a Kelet és Nyugat ellentétéről és kapcsolatáról, kis népek dilemmájáról fogalmazza meg érzéseit. „A nap s az emberiség s a történelem keletről nyugatra tart. Kelet népének is ez az útja, s ha járja: azon nap alatt jár, annak az emberiségnek felese, annak a történelemnek alakítója, mint a legnagyobb nemzetek. (...) S így van megírva, hogy égen és földön, tudásban, szépségben és munkában mindenütt honfoglaló legyen kelet népe.”[20]
Ignotus jelentőségét jól mutatja az alábbi, Fenyő Miksától származó idézet: „Ha a Nyugat nem lett volna Nyugat Ady nélkül, aligha lett volna Ignotus nélkül.”[21]
1908–1918 és 1919–1928 között ő volt a Nyugat legfontosabb ideológiateremtője. Ignotus munkásságának vezérfonala a gondolatszabadság, ami miatt sokan nemzetietlenséggel és magyartalansággal vádolták.[22]
Kritikái
L’art pour l’art meghatározza művészetét, szemben áll a maradisággal, a haladás híve. Éles kritikai karddal áll ki a nyugatos írók és költők mellett, és harcol a maradiság ellen. Nála a mérce az esztétikai teljesítmény, a művészi tökély. Szerinte Ady a mérce, mindent hozzá kell mérni.[23]Ady Endre kortársa és irodalmi „ellenfele”, Szabolcska Mihály verseivel kapcsolatos kritikáiban valóban a népiesség, az elmaradottság ellen szólal fel. Kifejti, hogy a népiesség nagy érték, de a haladás felé kell tekinteni.[24]
Ignotus színházi kritikákat is írt, kritikáiból fontos információkat kaphatunk a közönségről is. Ő volt az első, aki név szerint említette a rendezőket. Gondosan és művészien megszerkesztett politikai témájú kritikáiban harcol a nemesi reakció ellen, de nem lép túl a polgári liberalizmuson.[25]
Irodalmi jelentősége
Ignotus a magyar kritikatörténelem egyik legnagyobb alakja, irodalomszervezésének hatása aligha mérhető fel. Az utókor gyorsan megfeledkezett róla, holott majdnem három évtizeden át a modern magyar irodalom harcos kritikusa volt. Megalapozta az impresszionistának nevezett, élményközpontú, intuitív kritikaírást, mely a teljes művészi és befogadói szabadságot hirdeti. Sajnos, gazdag publicisztikájának nincs recenziója, és részletes életrajzot sem írtak róla.[25]
Változatok a G-húron; Lampel, Budapest, 1902 (Magyar könyvtár)
A Hét szakácskönyve. A Hét pályázatára beérkezett reczipékből összeállította Emma Asszony; A Hét, Budapest, 1902
Legteljesebb legyező- és virágnyelv; Pannonia Ny., Komárom, 1905
Olvasás közben jegyzetek és megjegyzések; Franklin, Budapest, 1906
Feljegyzések; Grill, Budapest, 1909 (Magyar írók aranykönyvtára)
Kísérletek cikkek és képek; Nyugat, Budapest, 1910
Színházi dolgok. Cikkek; Nyugat, Budapest, 1910
Egy év történelem. Jegyzetek 1914 tavaszától 1915 nyaráig; Athenaeum, Budapest, 1916
Egy év halál. Jegyzetek 1914 tavaszától 1915 nyaráig; Athenaeum, Budapest, 1916
Ignotus verseiből; Nyugat, Budapest, 1918
Ignotus novelláiból; Nyugat, Budapest, 1918
Olvasás közben. Új folyam. Újságcikkek 1913 és 1921 közzül; Fischer, Wien, 1922
L'amour. Ses joies. Ses amertumes. Son rôle social; Jouve, Paris, 1927
A Nyugat útja; Lőrincz Ernő, Budapest, 1930
Ignotus válogatott írásai. Versek, novellák; vál., sajtó alá rend., bev. Komlós Aladár; Szépirodalmi, Budapest, 1969
Emma asszony levelei. Egy nőimitátor a nőemancipációért; összeáll., bev., jegyz. Kardos Péter; Magvető, Budapest, 1985 (Magyar hírmondó)
Túl az óFerenczián. Válogatás Ignotus pszichoanalitikus vonatkozású írásaiból; összeáll., jegyz., előszó, utószó Hárs György Péter; Múlt és Jövő, Budapest, 2010 (Nepeś. Múlt és Jövő pszichológia)
Jegyzetek
↑ abSNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑Lengyel András. Neve, ha van…. Élet és IrodalomLVII. évf. (16. szám), 2013. április 19., 2. o. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
↑Kőbányai János, „A Monarchia köldökzsinórján: a magyar zsidó értelmiség viszonya a Monarchiához - Ignotus publicisztikája a Nyugatban”, Múlt és Jövő, 22. évf. 4. sz. (2012), 45-52. old.
↑Komlós Aladár „Ignotus, a kritikus”, Kortárs, 1965. 1. sz. (9. évf.), 129. old.
↑Firta Gábor „Modernitás és modernizáció: tanulmányok a modern magyar próza és kritikai gondolkodás témaköréből” (Szombathely: Savaria Univ. Press, 2011), 87-90. old.
Ignotus, Ignotus válogatott írásai (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969)
Ignotus,Versek (s.n., 1895)
Ady Endre, „Ignotus háborús könyve”, Nyugat, 10. évf. 3. sz. (1917)
Babits Mihály, „Ignotusról”, Nyugat, 17. évf. 23. sz. (1924)
Fenyő Miksa, Följegyzések a „Nyugat” folyóiratról és környékéről (Niagara Falls/Ont.: Pátria, 1960)
Firta Gábor, „Modernitás és modernizáció: tanulmányok a modern magyar próza és kritikai gondolkodás témaköréből” (Szombathely: Savaria Univ. Press, 2011), 87-90. old.
Kőbányai János, A magyar zsidó irodalom története (Budapest: Múlt és Jövő, 2012)
Kőbányai János, „A Monarchia köldökzsinórján: a magyar zsidó értelmiség viszonya a Monarchiához - Ignotus publicisztikája a Nyugatban„, Múlt és Jövő, 22. évf. 4. sz. (2012) , 45-72. old.
Komlós Aladár, Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba (Budapest - Jeruzsálem: Múlt és Jövő, 2009), 234-249. old.
Komlós Aladár, „Ignotus, a kritikus”, Kortárs, 9. évf. 1. sz. (1965), 128-134. old.
Schöpflin Aladár, „Ignotus sorsa”, Nyugat, 17. évf. 23. sz. (1924)
Szilágyi V. Ferenc A magyar irodalom arcképcsarnoka (Budapest: Anno K.,2008) 72. old.
Hegedűs Géza, A magyar irodalom arcképcsarnoka; 2014.03.29.
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest: Argumentum. 2005.
Ignotus. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2016. január 13.)
Dóczy Jenő: Ignotus irodalomtörténeti szerepe és jelentősége: Ceruzajegyzetek egy kritikus arcképéhez. Budapest: Pallas ny. 1924.
Emery George: Radnóti Miklós Ignotus-vonatkozásairól. Irodalomtörténet, XIV. évf. 1. sz. (1982) 1–19. o.
Angyalosi Gergely: Ignotus-tanulmányok: Közelítések az „impresszionista” kritika problémájához. Budapest: Universitas. 2007. = Klasszikusok, ISBN 978-963-9671-14-0 196 o
Dede Franciska: Tartsd jól a bestiát! Emma asszony (Ignotus) receptpályázata és A Hét szakácskönyve. Egy századfordulós "blog" története. Tanulmány és szövegválogatás; Kortárs–OSZK, Budapest, 2010
Lengyel András: Ignotus Hugó-tanulmányok: Modernizáció a pallérozódás és a barbarizálódás sodrában. Budapest: Múlt és Jövő. 2020. ISBN 978-615-5480-61-4 560 o
