Ignaz Franz Platzer
Született	1717. július 16. Plzeň
Elhunyt	1787. szeptember 27. Prága
Állampolgársága	cseh
Nemzetisége	osztrák
Gyermekei	Josef Platzer (1751–1806), Ignaz Michael Platzer (1757–1826)
Foglalkozása	szobrász, fafaragó
Iskolái	Akademie der bildenden Künste (Bécs)
Sírhelye	Malostranský hřbitov
A Wikimédia Commons tartalmaz Ignaz Franz Platzer témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az „idősebb Platzernek” is nevezett Ignaz Franz Platzer (Ignác František Platzer) (Plzeň, 1717. július 16. – Prága, 1787. szeptember 27. német-osztrák származású cseh építész, a késő barokk kiváló mestere, a Prága barokk arculatát meghatározó épületszobrászok egyike.

Csehországi német kőfaragó fiaként született. Szülei még gyermekkorában áttelepültek Ausztriába. Szobrászatot a bécsi Művészeti Akadémián (Akademie der bildenden Künste) tanult, és pályakezdőként ott is dolgozott. 1744-ben Prágában települt le. Egy kőfaragó(?) lányát vette feleségül, és megalapította műhelyét, ami még jóval halála után is, egészen a 19. századig fennmaradt. A műhelyből messze földre szállítottak szobrokat, egyebek közt az ercsi Nagyboldogasszony-templomba is — Szentháromság-szoborcsoport (1967).^[1] Mária Terézia meghívására 1773-ban három kompozíciót faragott a schönbrunni kastély parkjába. Ezek olyan jól sikerültek, hogy a császárnő udvari szobrásszá nevezte ki.

Sírja Prágában, a Kisoldali temetőben (Malostranský hřbitov) tekinthető meg.

Két fiából ugyancsak művész lett:

• Platzer halála után a műhelyt Ignaz Michael Platzer (Ignác Michael Platzer, az „ifjabb Platzer”, 1757–1826) vitte tovább;^[2] ő főleg épületszobrászként ismert;
• Josef Platzer (1751–1806) építészként, belsőépítészként és festőművészként is alkotott.

Épületszobrászként számos egyházi és világi épületet díszített Prágában, illetve más cseh városokban. Önálló kompozíciói főleg mitológiai témájúak.

• a Kapucinusok templomában (Kapuzinerkirche) Vilma Amália császárné síremléke (1742),
• két szobor (Merkúr, a pásztor avagy a furulyázó Merkúr; Herkules) és egy szoborcsoport (Brutus és Lukrécia) a schönbrunni kastély parkjában.

• Két, harcoló gigászokat ábrázoló szoborcsoportjának másolatai állnak az Első udvar bejáratát őrző talapzatokon (1768) — ezeket (bizonyára a nevek hasonlósága okán) egyes források^[3][4] az ifjabb Platzernek tulajdonítják (ő 1768-ban még csak 11 éves volt),
• A harmadik udvarban álló Sas kút (Orlí kašna) szobra (1762?). Az oszlopfő Niccolò Pacassi munkája; tetején a jóval későbbi gömbdíszt Jože Plečnik tervezte.
• az elnöki palotának a harmadik udvarra néző homlokzatát díszítő szobrok,
• A harmadik udvarának keleti oldalán álló régi királyi palota főkapuját díszítő puttószobrok,

• a Kinský-palota homlokzatának szobrai
• a kisoldali Szent Miklós-templom főoltárának szobra
• a Hradzsinban, a Strahov-kolostorban a Nagyboldogasszony-templom főoltárának szobra,
• a Hradzsin-téren az érseki palota homlokzatának díszítményei (1765)
• Nepomuki Szent János szobra
• Klementinum: puttó

• Chudenice: Keresztelő János, szent Pál
• Dobříš: a díszkút szobrai

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Платцер, Игнац Франтишек című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Constantin von Wurzbach: Platzer, Ignaz. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 22. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1870, S. 409 f. (Digitalisat).
• Peter Prange: Platzer, Ignaz Franz. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 20, Duncker & Humblot, Berlin 2001, ISBN 3-428-00201-6, S. 522 (Digitalisat).