1301-ben a nagybátyja, II. Hetum lemondott a trónról, és Leó lett a király, de Leó fiatal kora miatt a nagybácsi megtartotta hatalmát, és régensként uralkodott unokaöccse mellett a korábbi II. Hetum.
Leó 1305-ben vagy 1306-ban feleségül vette Lusignan Mária ciprusi királyi hercegnőt, anyai nagybátyjának, az anyja bátyjának, Lusignan Amalriknak, Ciprus régensének és apai nagynénjének, az apja húgának, Szaven-Pahlavuni Izabella örmény királyi hercegnőnek a lányát. Mária tehát kétszeresen, mind apai, mind pedig anyai ágon is Leó elsőfokú unokatestvére volt. Feleségével együtt koronázták őket királlyá és királynévá 1306. július 30-án. Rövid házasságuk gyermektelen maradt.
A mongol-örmény szövetség és jó barátság ellenére Leót, az ifjú uralkodót, vele együtt régens nagybátyját, valamint kíséretüket 1307. november 7-én Anazaréban meggyilkoltatta Bilarghu mongol tábornok. Leó királyt egy íjhúrral fojtották meg.[2] Később azonban a mongolok megbosszulták Leó halálát és Öldzsejtü perzsa ilhán parancsára kivégezték a tábornokot.
Jegyzetek
↑Szigorúan véve az örmény királyok listáját csak a harmadik volt e sorban, de ha az örmény királyok elődeit a Hegyek urait is ideszámoljuk, akkor negyedik az uralkodók között. II. Leó (1150–1219) a Hegyek ura ugyanis 1199-ben örmény királlyá koronáztatta magát, és így királyként az I. Leó címet vette fel. Mindkét számozás elfogadott az irodalomban, de Rüdt-Collenberg (1963 és 1980) munkája alapján III. Leó tekinthető iránymutatónak.
