I. Břetiszláv és Jitka fiaként született.[3] Atyja döntésével és a cseh előkelők eskü alatt tett megerősítésével ő lett a morva Olmütz első hercege.[3] Fivére, II. Spitihnyev1056-ban uralma alá vonta hercegségét,[3] így Vratiszláv Magyarországra menekült.[3] Első feleségének halála után még itt elvette Adelhaid hercegnőt,[3]Salamon magyar király nővérét. Nem sokkal ezután felajánlották neki Csehország trónját[3] (1061[3]). Új formában ugyan, de visszaállította a cseh állam egységét.[3] Újraosztotta fivérei között a morva hercegségeket (Olmütz: I. Ottó, Brünn: I. Konrád),[3]1063-ban megalapította a brünni püspökséget,[4] amelynek betöltéséhez mind a fejedelem, mind a prágai püspök jóváhagyása szükségeltetett.[5] Öccse, Jaromir akaratával dacolva, az egyházi és világi előkelők nyomására foglalta el a püspöki széket 1068-ban.[5] II. Vratiszláv harmadízben a lengyel Svatava hercegnőt vette el feleségül.[5] A német fejedelmek, és az ellenkirály, Sváb Rudolf elleni harcában IV. Henrik császár mellé állt.[5] Hűségéért Henrik 1085-ben vagy 1086-ban[1] királyi koronát kapott, amellyel 1086. június 15-én Csehország első királyává koronáztatta magát.[1] (1075–1081-ben birodalmi hűbérként megkapta a szász Ostmarkot [Lausitz] is.[5][6])
Hosszú uralkodása alatt megerősödött a cseh korona országainak nemzeti tudata, s kiváló ideológiai eszközzé vált Szent Vencel kultusza. Vratiszláv megújította a sázavai kolostort, és a pápa beleegyezését kérte szláv liturgia tartására.[5] Utolsó éveiben leverte néhány főúrnak és Adelhaidtól született fiának, Břetiszlávnak lázadását:[1] a senioratus alapján a legidősebb Přemyslt, Brünni Konrádot jelölte ki örökösének.[5]
Az idős Vratiszláv 59 évesen még bölényvadászaton lovagolt.[7] Hajtás közben leesett a lóról és az akkor szerzett sérüléseitől 1092. január 14-én meghalt.[7] Vysehradon (Prága mellett) az általa épített templomban temették el.[7]
↑The Premyslids (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
↑ abcdefghijPetr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 244. oldal
