PROFILPELAJAR.COM

	II. Radu
	Havasalföldi fejedelem
	Uralkodási ideje
	1421 májusa – novembere
Elődje	I. Mihály
Utódja	II. Dan
	Havasalföldi fejedelem
	Uralkodási ideje
	1423 nyara –
Elődje	II. Dan
Utódja	II. Dan
	Havasalföldi fejedelem
	Uralkodási ideje
	1424 ősze –
Elődje	II. Dan
Utódja	II. Dan
	Havasalföldi fejedelem
	Uralkodási ideje
	1427 januárja – tavasza
Elődje	II. Dan
Utódja	II. Dan
	Életrajzi adatok
Elhunyt	1427 tavasza; Erdély
Édesapja	I. Mircea
Édesanyja	nem ismert a neve
Testvére(i)	I. Mihály havasalföldi fejedelem; II. Vlad havasalföldi fejedelem; I. Sándor havasalföldi fejedelem;
	A Wikimédia Commons tartalmaz II. Radu témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

II. Radu vagy más néven Kopasz Radu^[3] (románul: Radu Prasnaglava), (? – 1427 tavasza) Havasalföld fejedelme (1420–1422; 1423 nyara; 1424 ősze; 1427 tavasza) volt.

Uralkodása testvére, I. Mihail halála után kezdődött. Mindketten Öreg Mircea gyermekei voltak, azonban míg Mihail hűen szolgálta országát, Radu a török portán nevelkedett. Trónját is a törököknek köszönhette, hiszen őt ültették Havasalföld élére, miután legyőzték Mihailt és a magyar seregeket.

I. Mihail valószínűleg az utolsó havasalföldi uralkodó volt, aki birtokában tudhatta a Bánáti régiót és Dobrudzsát.

Uralkodói tevékenységéről nem sokat tudunk, valószínűleg sok mindent nem is tudott ténykedni – unokatestvére, II. Dan magyar segítséggel több alkalommal elűzte, így ebben az időszakban Havasalföld hovatartozása gyakran cserélődött.

Utolsó találkozásuk 1427-ben zajlott, mikor II. Dan valószínűleg meg is ölte rokonát, magához ragadva a trónt.

II. Radu Prasnaglava (nevének jelentése: „a kopasz” vagy „az ész nélküli”) a törökök leghűbb szolgájaként maradt meg a román történelemben.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Ghyka Roumanie. A Basarab-ház családfája. (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2007. november 11.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 135. oldal
↑ Az általánosan elterjedt értelmezéssel szemben Neagu Djuvara szerint a jelző fordítása nem kopasz, hanem ostoba. Lásd: Neagu Djuvara: A románok rövid története. Kolozsvár: Koinónia. 2010. 89–90. o. ISBN 978-973-165-040-1