I. Břetislav,[2] magyarosan Bretiszláv, közkeletű nevén Megújító Břetislav (csehül:Břetislav I. Obnovitel), a cseh Achilleus[3] (csehül:český Achilles), (1002 körül[4] – 1055. január 10.[5]) cseh fejedelem 1034-től haláláig; Csehországhoz csatolta Morvaországot.[5]
Élete
ábrázolás Břetiszláv dénárjárólJaromír és Břetiszláv (Josef Mathauser (1846–1917) festménye
Még herceg korában 1029-ben elfoglalta Morvaországot, amelyet édesapja, Ulrik életében ő kormányozott.[3] Édesapját, Ulrikot követte a trónon egy dinasztikus küzdelemmel teli időszak után.[5] Folytatta a korábban Lengyelországgal szemben elvesztett területek visszahódítását:[5]1039.[3] Két nagy hadjáratban nemcsak Morvaországot, hanem Sziléziát és Krakkót is visszaszerezte.[6] Elfoglalta Poznańt és Gnieznót is.[7] A nagy nyugati szláv ország megteremtésére irányuló becsvágya azonban nyugtalanította III. Henrik német-római császárt,[7] aki fegyveres támadást indított,[7] és Bretiszlávot csapatai kivonására kényszerítette egész Lengyelországból, leszámítva Sziléziát[7] (amely néhány évvel később mégis visszakerült Lengyelországhoz[7]). Henriknek 1041-ben Regensburgban kénytelen volt hűbéri esküt tenni.[3] Meghiúsultak Bretiszláv azon erőfeszítései is, hogy a mai Szlovákia területét visszaszerezze Magyarországtól.[7]
Annak érdekében, hogy véget vessen a szűnni nem akaró küzdelmeknek, amelyek minden trónutódlás alkalmával veszélyeztették Csehországot, a nemesség egyetértésével úgy rendelkezett, hogy a Přemysl ház legidősebb tagja legyen Csehország uralkodója,[7] így legidősebb fia, II. Spitihnyev követte trónon.[7] Az általa alkotott törvények később Morvaországban jelentek meg «Jura Conradi I.» címmel.[3]
↑The Premyslids (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
↑ abcdUralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 101. oldal
