H–23 rakéta Szu–17M3 szárnya alatt. A rakétatörzs végén lévő fehér, kúpos burkolat a rádióantenna burkolata, alatta a rakéta vizuális követését elősegítő pirotechnikai világítótöltet, a szárnyak kilépőélének vonalában, a törzs oldalán a rakétahajtómű fúvócsöve van.
A H–23 az egyik első, szovjet földi célok elleni, 10 km hatótávolságú irányított rakéta, melyet az 1960-as években fejlesztettek ki az R–8 és az K–5légiharc-rakéta elemeinek felhasználásával, eredetileg a MiG–23vadászrepülőgép számára. A rakétát a kalinyingrádi 455. sz. gyár tervezőirodája (később Zvezda tervezőiroda) fejlesztette ki, sorozatgyártása a Sztrela vállalatnál folyt. Első változata a vezetősugaras irányítású H–66 volt. A rádió-parancsközlő távirányítású H–23 rakétát az indító repülőgép vezetője egy külön botkormánnyal irányította, a kormányparancsok rádión (általában a Gyelta adatátviteli konténer segítségével) keresztül jutottak el a rakétához. A rakétatest végébe építették be a rádiójelek vételéhez szükséges antennát és egy pirotechnikai töltetet, mely intenzív fényt adva segítette, hogy a pilóta szabad szemmel követni tudja a rakétát, emiatt a rakétahajtómű fúvócsövei a törzs két oldalán, előrébb helyezkedtek el.
