Hosszúréti-patak

Hosszúréti-patak
Kő-ér
A 2005-ben mesterséges látványtóvá (Kána-tó) duzzasztott patak Kőérberekben
A 2005-ben mesterséges látványtóvá (Kána-tó) duzzasztott patak Kőérberekben
Közigazgatás
Országok Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz17[1] km
Vízgyűjtő terület114[1] km²
Forrástorbágyi erdő[1]
TorkolatDuna
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúréti-patak
Kő-ér
témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Hosszúréti-patak (másik nevén Kő-ér) a Duna jobbparti mellékvize. Nagy vízhozamú, állandó vízfolyás. 17 km hosszú.

A patak forrása a biatorbágyi erdőben található, és többek között Biatorbágy, Budakeszi, Törökbálint Budaörs területét érintve gyűjti össze a Budaörsi- és Budakeszi-medence vizeit és a fővárosba Kamaraerdőnél belépve vezeti le Kőérberek - Rózsavölgyön át Budafok irányába. Albertfalva és Budafok határán torkollik a Dunába.

Hidrológiai jellemzők

Vízgyűjtő területe 114 négyzetkilométer, ami a Dunántúli-középhegység nagytájon belül, a Dunazug-hegyvidék középtáj legkeletibb részén, főként a Budakeszi- és Budaörsi-medence kistájakon terül el.

A patakon létesített első nagyobb mesterséges állóvíz az 1970-ben felduzzasztott Törökbálinti-tó volt.

A kis vízgyűjtő terület miatt a rövid idejű, nagy intenzitású csapadékok nagy terhelést okoznak a patak vízhálózatának. Ettől eltekintve a vízgyűjtő alapvetően vízhiányosnak számít.

A patak nyomvonala a budapesti agglomerációba esik, és annak beépítettsége, a növényzet fokozatos visszaszorulása kedvezőtlenül befolyásolja a vízszállító-képességet.[2] Erre markáns példa volt a 2010. május 30-ai heves felhőszakadás, amely komoly árvizeket okozott Törökbálinton, majd az innen levonuló víz útjába eső Budafokon.[3][4][5] A patak alsó szakaszán a közvetlenül mellette haladó 41-es villamos pályáját is elöntötte.[6]

A patakba torkollik Budaörs és Törökbálint határán a Hosszúréti-árok (Dulácska-patak) és a Budakeszi-árok, Kamaraerdőnél pedig a Budaörsi-árok.

Jegyzetek

Források

További információk

  • Nagy Ildikó Réka: Kisvízfolyások revitalizációs lehetőségeinek vizsgálata a Hosszúréti-patak példáján (2001)