1853-ban vagy 1854-ben véletlenül derült fény a kelenföldi gyógyvíz létére: a telek tulajdonosa, Schleisz György kutat ásatott öntözési céllal, ám a feltörő víz sós-keserű ízűnek bizonyult.[1][2]
A kor híres patikusa, Unger Ferenc megvásárolta a telket, és ivócsarnokot, majd 1855-re fürdőházat építtetett a glaubersóban gazdag gyógyvízre. Újabb kutat fúratott; a két kút a Hildegard (Albrecht Frigyes kormányzó és katonai főparancsnok felesége után) és Erzsébet királyné nevet viselte.[1][2] Unger vendéglőt és palackozóüzemet is létesített;[1] utóbbi az 1850-es években évi 100 000 üveg vizet palackozott.[2]
Mattoni megbízásából[3]1884-re készült el[2] az Ybl Miklós tervezte emeletes, „svájci stílusú” fürdőház;[3][1] 44 kádfürdő mellett négy márvány-ülőmedence és hideg-meleg vizes zuhanyzók szolgálták a vendégeket,[3] de szálloda, étterem (Ilona-villa), igazgatósági épület (Vilma-villa) és kápolna is tartozott a komplexumhoz.[1] Parkját is kialakították: több kövezett sétány mellett egy mesterséges dombon Ybl Miklósgloriette-et állított.[3]
A 20. század fordulóján már hét, 5–7 m mély kút biztosította a vizet (gőzgépekkel felváltva, két-három naponta kitermelve):[1][2] a mai kórház telkén az Erzsébet-, az Ilona- és a Hunyadi Mátyás-forrás, délebbre, a Tétényi út nyugati oldalán (a mai Bikás park területén) pedig a Széchenyi-, a Heinrich-, a Szent István- és a Deák Ferenc-forrás.[3] A fürdő fénykorában évi csaknem hétmillió üveg vizet palackoztak[2]Király, Deák Ferenc, Szent István és Erzsébet néven, melyeket Nyugat-Európába is exportáltak.[3]
A fővárosból sokan jártak ide emésztési problémákat, „női bajokat”, köszvényt, gyulladásokat kúrálni.[1] A külvárosi üdülőhely forgalma nem egyszer a Király és Lukács fürdők forgalmát is megelőzte. 1900 áprilisában a villamosközlekedés is kiépült – előbb a 41-es, majd 1910-től a 63-as villamos („sósfürdői ingakocsi”) –,[2] amit a fürdőt leszámítva a környék kiépültsége nem indokolt volna.[1] A fürdőnek köszönhetően a Sárbogárdi út - Tétényi út - Halmi utca - Fejér Lipót utca, Mérnök utca és Fehérvári út határolta területen kellemes villanegyed épült ki.[2]
1906-ban báró Kozmutza Miklós és felesége, Hérelle Zsuzsanna vásárolta meg a fürdőt. Ők építtették ki a gőzfűtést, amivel télen is látogatható lett az intézmény.[2] A második világháború előtt az Országos Társadalombiztosító Intézet tulajdonába került az intézmény, és jelentősen korszerűsítették.[1]
A második világháború után
A háború után, bár az épületek kevés kárt szenvedtek, a városvezetés számára nem volt prioritás az épületállomány és a fürdő fenntartása. Az Ybl-féle fürdőházat lebontották, a forrásokat lefojtották, és 1950-ben a fürdő helyén megnyílt a Tétényi úti kórház.[1][4] Emlékét a kórház mögött található Sósfürdő tér és az abból északra nyíló Sósfürdő utca őrzi.
További információk
Back Frigyes. Az eltűnt gyógyvíz nyomában… : az Erzsébet Sósfürdőtől a Szt. Imre Kórházig (magyar nyelven). Budapest: Hygieia Alapítvány (1994)
