A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1773-ban, a Loxia nembe Loxia sibirica néven.[3] A fajt sokáig az Uragus nem egyetlen fajaként tartották nyilván Uragus sibiricus-ként. A pintyfélék egész családját érintő 2013-as molekuláris biológiai vizsgálatok eredményeként beolvasztották a fajt a Carpodacus pirókok közé.[4][5]
Alfajai
Carpodacus sibiricus sibiricus (Pallas, 1773) - Szibéria délnyugati része, északkelet-Kazahsztán, Mongólia és közép-Kína északi része
Carpodacus sibiricus ussuriensis (Buturlin, 1915) - kelet-Szibéria és északkelet-Kína
Carpodacus sibiricus sanguinolentus(Temminck & Schlegel, 1848) - Szahalin szigete, a Kuril-szigetek és Japán északi része
Carpodacus sibiricus lepidus (David & Oustalet, 1877) - Tibet északkeleti része és közép-Kína északi és középső része
Carpodacus sibiricus henrici (Oustalet, 1892) - Tibet keleti része és közép-Kína déli része
Testhossza 18 centiméter, testtömege 16-26 gramm.[7] A hím általában rózsapiros színű, homlokán élénk rózsaszínű sávot visel, a háta sötétebb. Farcsíkja élénk kárminpiros. Feje és torka fehéres, szép selyemfénnyel, különösen a vedlés után, amikor a madár általában világosabbnak látszik, mert az új tollakon meglehetős széles fehér szegélyek vannak. Minden egyes toll töve sötétszürke, majd halvány kárminpirossá válik, s végén világosabb szegélyt kap. Az apró szárnyfedők és a válltollak külső zászlója és vége fehér vagy legalábbis fehéren szegett. A három-három szélső kormánytoll fehér, csak száruk sötét, meg a belső zászlónak a főrésze; ez a sötét rész a befelé eső farktollakon mindig nagyobb és nagyobb. A középső farktollakon már csak fehér szegély van. Szeme barna, csőre szaru barnás, lába barna. A tojó világos olajbarnás vagy szürkészöld.
