PROFILPELAJAR.COM

	Hodrushámor (Hodruša-Hámre)
	; Hodrushámor zászlaja
	; Hodrushámor zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Zsarnócai
Rang	község
Első írásos említés	1275
Polgármester	Jozef Uram
Irányítószám	966 61
Körzethívószám	045
Forgalmi rendszám	ZC
	Népesség
Teljes népesség	2076 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	48 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	426 m
Terület	46,15 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 27′ 37″, k. h. 18° 44′ 59″48.460278°N 18.749722°EKoordináták: é. sz. 48° 27′ 37″, k. h. 18° 44′ 59″48.460278°N 18.749722°E
	Hodrushámor weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hodrushámor témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hodrushámor (szlovákul: Hodruša-Hámre) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zsarnócai járásban. Hodrusbánya, Alsóhámor és Irtványos egyesítésével jött létre.

Fekvése

Selmecbányától 7 km-re, nyugatra fekszik.

Északnyugatról Zsarnóca, északról Vihnye, keletről Selmecbánya, délkeletről Hegybánya, délről Magaslak, nyugatról pedig Garamrév községekkel határos.

Hodrushámor 46,1452 km²-es területe három kataszteri területre oszlik:^[2]

Hodrusbánya (Banská Hodruša) – 24,4650 km²
Alsóhámor (Dolné Hámre) – 12,4597 km²
Irtványos (Kopanice) – 9,2205 km².

Története

Hodrusbánya

Hodrusbánya területén már a 13. században aranyat és ezüstöt bányásztak. Első írásos említése a mai település feletti Kerling hegyen 1352-ben létezett Karlik nevű telephez kapcsolható. Története szorosan kötődik a bányászathoz. Mivel sokáig Selmecbányához tartozott, többször próbálta megszerezni a várostól való függetlenséget és az ehhez kapcsolódó kiváltságokat. A török a 16. század során három nagyobb támadást indított a nemesfémekben gazdag bányák megszerzésére: 1564-ben, 1576-ban és 1578-ban. 1709-ben és 1710-ben dögvész pusztított a faluban. A bányák gazdagságának híre eljutott a császári udvarba is és az uralkodó család tagjai többször is meglátogatták a községet. 1751-ben I. Ferenc császár, majd 1764-ben II. József császár és öccse, Lipót főherceg (a későbbi II. Lipót császár) személyesen látogatott ide. A termelés a 18. században érte el csúcspontját. 1600 és 1936 között számítások szerint 47 tonna aranyat és 2577 tonna ezüstöt bányásztak ki a hegy gyomrából. A település szerkezetét az magyarázza, hogy a bányászok házai az egykori bányákhoz közel épültek fel.

A trianoni békeszerződés előtt Hodrusbánya a Hont vármegye területén fekvő Selmec- és Bélabánya törvényhatósági jogú városhoz tartozott.

Alsóhámor

Alsóhámor területén már a bronzkorban éltek emberek, ezt bizonyítják az itt megtalált bronzkori eszközök, melyek a lausitzi kultúrához kapcsolhatók. A falu első említése 1391-ből származik, a közeli Revistye várának tartozékfaluja volt. Ekkor már 13 portája állt, mintegy 110 lakossal. Lakói – mint azt neve is mutatja – a közeli bányákból származó ércek feldolgozásával, megmunkálásával foglalkoztak. 1663-ban a török rajtaütött a településen, és feldúlta azt. 1664-ben a zsarnócai csatában az újabb török támadás kudarcot vallott, és ezután már nem veszélyeztette tovább a falut.

1713-ban felépült a falu fatemploma, melyet Szent Erzsébet tiszteletére szenteltek, és csaknem száz évig szolgált az istentiszteletek céljára. 1744-ben Klucska Kristóf a Szűzanya tiszteletére fakápolnát épített, melyet 1788-ban kőtemplommá építettek át. 1894-ben a régi fatemplom helyén épült fel a település mai temploma. A település gyors fejlődését a bányászati tevékenység fellendülésének köszönhette. 1752-ben egy gazdag holland nemes, Jan Joseph Geramb települt Selmecbányára, és a század végén megalapította a Geramb bányászati egyesülést. A társaság később az ország legnagyobb bányászati vállalkozásává nőtte ki magát. A 19. század közepén már 1400 dolgozója volt. A 19. század végén és a 20. század elején a Sandrik gyár felépülése jelentett sokat a községnek. A gyárat 1895-96-ban építették és ezüst, valamint fémfeldolgozással, használati tárgyak és ezüstékszerek, dísztárgyak készítésével foglalkozott.

A bányászati tevékenység 1950-ben befejeződött, de 1993-ban újra aranybányát nyitottak a már egyesített község területén. Hodrusbányát és Alsóhámort 1971-ben egyesítették.

Irtványos

Irtványost 1352-ben említik először. Saskő várának tartozéka volt, majd a 15. század második felétől Revistye várához tartozott. Főként mezőgazdasági jellegű településként tartották számon, de lakói erdei munkákat is végeztek. 1573-ban a török dúlta fel a községet. 1676-tól a selmecbányai bányászati kamara faluja volt. 1833-ban és 1919-ben tűzvész pusztított. 1944-ben a község több lakosa csatlakozott a szlovák nemzeti felkeléshez.

A trianoni diktátum előtt Alsóhámor és Irtványos Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott.

Irtványost 1980-ban csatolták Hodrushámorhoz.

Népessége

1880-ban Alsóhámor 804 lakosából 6 magyar és 746 szlovák anyanyelvű volt. 1880-ban Irtványos 427 lakosából 5 magyar és 409 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben Alsóhámor 890 lakosából 6 magyar és 874 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben Irtványos 473 lakosából 1 magyar és 462 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban Alsóhámor 1208 lakosából 59 magyar és 1066 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban Irtványos 422 lakosából 9 magyar és 411 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben Alsóhámor 1475 lakosából 1 horvát, 52 német, 89 magyar, 1297 szlovák és 36 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 1441 római katolikus, 20 evangélikus, 9 izraelita és 5 református vallású volt. 1910-ben Irtványos 410 lakosából 14 magyar és 395 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben Alsóhámor 1354 lakosából 7 magyar és 1286 csehszlovák volt. 1921-ben Irtványos 415 lakosából 415 csehszlovák volt.

1930-ban Alsóhámor 1406 lakosából 1 ruszin, 3 zsidó, 7 magyar, 17 német, 1317 csehszlovák, 34 egyéb nemzetiségű és 27 állampolgárság nélküli volt. Ebből 1372 római katolikus, 20 evangélikus, 3 izraelita, 1 református és 10 egyéb vallású volt. 1930-ban Irtványos 465 lakosából 1 német és 464 csehszlovák volt. Ebből 320 római katolikus, 144 evangélikus és 1 egyéb vallású volt.

1991-ben 2415 lakosából 2 magyar és 2347 szlovák volt.

2001-ben 2344 lakosából 2189 szlovák és 1 magyar volt.

2011-ben 2210 lakosából 1923 szlovák és 45 cigány volt.

2021-ben 2076 lakosából 9 (+78) cigány, 2 ruszin, 1923 (+5) szlovák, 8 egyéb és 134 ismeretlen nemzetiségű volt.^[3]

Nevezetességei

Hodrusbányának két gótikus eredetű temploma van. Közülük a Szent Miklós templom 1387-ben épült.
A hodrusbányai temetőben álló, Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt templom 1500-ban készült.
Alsóhámor Szent Erzsébet temploma 1894-ben épült.
Irtványos evangélikus temploma 1858-ban készült, katolikus temploma pedig 1804-ben.
Üdülőhelye a Hodrusi-tó.

Neves személyek

Itt született 1835-ben Mikler Sámuel pedagógus, egyházi író, evangélikus lelkész.
Hodrusbányán született 1840-ben Horváth József tanító.
Hodrusbányán született 1845-ben František Richard Osvald szlovák római katolikus plébános.
Alsóhámoron született 1865-ben Kalcsok Leó piarista gimnáziumi tanár.
Hodrusbányán született 1893-ban Vajk Artúr bányamérnök, szakíró.
Hodrusbányán született 1900-ban Emil Boleslav Lukáč költő, műfordító.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ A SZK kataszteri jegyzéke, 2007
↑ ma7.sk

Források

Martin Čičo – Michaela Kalinová – Silvia Paulusová a kol. 2002: Kalvárie a Krížové cesty na Slovensku
Vít Priesol 2007: Hodruša-Hámre – Továreň Sandrik a jej vplyv na obec