Garay János verse a művésznőhöz (Hasznos mulatságok 1839. aug. 10.)
Életútja
Édesapja Hivatal Ferenc, szegény sorsú mesterember, aki 1815-ben nemesi felkelés során életét vesztette, édesanyja Balogh Juliska, cselédnő, később a Szilassy-családnál kulcsárnő. Pályáját nagybátyja, a veterán színész Balogh István vezérlete alatt kezdte, aki hatéves korától rendszeresen felléptette gyermekszerepekben Balog Nina néven. Első nagy megmérettetésére 1825. szeptember 16-án került sor a pozsonyi országgyűlési társulatban, Amália szerepét alakította Kotzebue Bujdosó Ámor című darabjában. Pesten 1829–30-ban lépett először színpadra, Anikó név alatt. Hosszabb ideig Komlóssy Ferenc színtársulatánál szerepelt Győrben. Lendvay MártonnalBalatonfüreden ismerkedett meg, 1832. december 27-én Győrben összeházasodtak. 1833-ban a Dunántúli Színjátszó Társasággal újból feltűnt az országgyűlés színházi előadásain. 1833–34-ben férjével Kassán játszott, Fáy András hívására pedig 1834 és 1837 között a budai Várszínház foglalkoztatta. 1837-től 1859-ig a Pesti Magyar Színház, valamint a Nemzeti Színház szerződtette. Első férjétől elválva, 1848-ban Latkóczy Lajos fiatal festőhöz ment nőül, ezután az ő asszonynevén lépett színpadra. Sokat utazott külföldön, járt Németországban, Olaszországban és Helgolandban. 1860-ban nyugalomba vonult. Ezt követően visszavonultan élt.
Elsősorban naivákat és fiatal drámai hősnőket formált meg, pályakezdése pedig a romantika stílusfordulatával egybeesett, így tehetségének és szépségének köszönhetően korának ünnepelt primadonnája lett, vígjátékokban és népszínművekben egyaránt sikereket aratott. Hódoló verseket írt hozzá többek között Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor is.
1891-ben bekövetkezett halálakor a gyászcédulájára ezt írták: „Első volt az elsők között és utolsónak maradt azok közül, akik hatalmas alkotóképességeikkel félszázadon át bolyongó színészetünket az első állandó magyar színház biztos révébe vezették."[2]
A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra (34/1-2-22). Temetésen jelen volt a magyar színészek túlnyomó része. Sírja fölé unokahúga, Bakonyiné Balogh Etel emeltetett síremléket, mely Füredi Richárd szobrászművész munkája, 1906. szeptember 23-án leplezték le.[3] Sírkőfeliratának szövege megegyezik Vörösmarty Mihály 1839-ben hozzá írt versével:
