Hiatella arctica
Hiatella arctica
|
Evolúciós időszak: Eocén - jelen
|
Az állat jobboldali héja
|
Rendszertani besorolás
|
|
Tudományos név
|
Hiatella arctica (Linnaeus, 1767)
|
Szinonimák
|
Szinonimák
|
- Biapholius spinosus Leach, 1822
- Byssomia crispa Danilo & Sandri, 1856
- Chama aculeata Strøm, 1768
- Didonta bicarinata Schumacher, 1817
- Hiatella arctica f. flaccida Gould, 1861
- Hiatella arctica f. spinifera Sowerby II, 1875
- Hiatella australis var. angasi Angas, 1865
- Hiatella biaperta Daudin Bosc, 1801
- Hiatella lirata (E. A. Smith, 1910)
- Hiatella monoperta Bosc, 1801
- Hiatella oblonga W. Turton, 1822
- Hiatella orientalis (Yokoyama, 1920)
- Hiatella pholadis (Linnaeus, 1771)
- Hiatella solida (Sowerby, 1834)
- Hiatella striata (Fleuriau de Bellevue, 1802)
- Hypogaea barbata Poli, 1795
- Mya arctica Linnaeus, 1767
- Mya byssifera Fabricius, 1780
- Mytilus pholadis Linnaeus, 1771
- Mytilus praecisus Montagu, 1803
- Mytilus rugosus Linnaeus, 1767
- Petricola awana Yokoyama, 1924
- Petricola linguatula Lamarck, 1818
- Rhomboides rugosus var. aculeata Scacchi, 1836
- Saxicava acuta de Folin in de Folin & Périer, 1867
- Saxicava antarctica Philippi, 1845
- Saxicava arctica Linnaeus, 1767
- Saxicava arctica var. abbreviata Bucquoy, Dautzenberg & Dollfus, 1896
- Saxicava arctica var. dilatata Bucquoy, Dautzenberg & Dollfus, 1896
- Saxicava arctica var. inermis Bucquoy, Dautzenberg & Dollfus, 1896
- Saxicava arenacea E. A. Smith, 1910
- Saxicava australis Lamarck, 1818
- Saxicava azaria Dall, 1881
- Saxicava chilensis Hupé in Gay, 1854
- Saxicava clavis Valenciennes, 1846
- Saxicava conchotrypa Philippi, 1845
- Saxicava distorta Say, 1822
- Saxicava flaccida Gould, 1861
- Saxicava frigida Mabille & Rochebrune, 1889
- Saxicava gallicana Lamarck, 1818
- Saxicava groenlandica Potiez & Michaud, 1844
- Saxicava guerini Hanley, 1843
- Saxicava hawaiensis Dall, Bartsch & Rehder, 1938
- Saxicava hiatella Chenu, 1862
- Saxicava initialis de Folin in de Folin & Périer, 1867
- Saxicava insita Conrad, 1869
- Saxicava lebruni Mabille & Rochebrune, 1889
- Saxicava lirata Smith, 1910
- Saxicava macrodon Philippi, 1851
- Saxicava meridionalis d'Orbigny, 1846
- Saxicava mollis Mabille & Rochebrune, 1889
- Saxicava orientalis Yokoyama, 1920
- Saxicava petitii G. B. Sowerby II, 1875
- Saxicava pholadis (Linnaeus, 1771)
- Saxicava pholadis gastrochaenoidea Carpenter, 1864
- Saxicava purpurascens G. B. Sowerby I, 1834
- Saxicava rietensis W. H. Turton, 1932
- Saxicava rubra Deshayes, 1848
- Saxicava rugosa var. cylindrica Wood, 1847
- Saxicava sakhalinensis Takeda, 1953
- Saxicava similis Deshayes in Maillard, 1863
- Saxicava solida G. B. Sowerby I, 1834
- Saxicava spinifera G. B. Sowerby II, 1875
- Saxicava striata Fleuriau de Bellevue, 1802
- Saxicava subantarctica Preston, 1913
- Saxicava subtriangularis W. H. Turton, 1932
- Saxicava sulcata G. B. Sowerby II, 1875
- Saxicava tenuis G. B. Sowerby I, 1834
- Saxicava truncata Philippi, 1898
- Saxicava ungana Grewingk, 1850
- Saxicava veneriformis Lamarck, 1818
- Solen minutus Linnaeus, 1767
- Sphenia bilirata Gabb, 1861
- Spongyophylla irregularis Brusina, 1866
- Tellina rhomboides Gmelin, 1791
- Tellina rhomboides Poli, 1791
|
|
Hivatkozások
|
|
A Hiatella arctica a kagylók (Bivalvia) osztályának Adapedonta rendjébe, ezen belül a Hiatellidae családjába tartozó faj.
Nemének a típusfaja.
Előfordulása
A Hiatella arctica előfordulási területe az Atlanti-óceán. Nyugaton a Jeges-tengertől kezdve Kanada és az Amerikai Egyesült Államok keleti partjai mentén, a Karib-térségen és a Mexikói-öblön keresztül, egészen Brazília legészakibb partjáig található meg. Keleten, szintén a Jeges-tengertől kezdve az Északi-tengeren keresztül, Nyugat-Európa és -Afrika partjáig fordul elő. A Földközi-tengerben és Angola tengervizeiben is vannak állományai.
Ősi faj, amely már az eocén korban megjelent.
Megjelenése
A héja általában körülbelül 2,5 centiméteresre nő meg, de 4-5 centiméteres példányokról is tudunk. A két héja nagyjából egyforma méretű és alakú.
Életmódja
A vízalatti szirtek, kövek lakója; ezekbe mélyen befúrhatja magát. Az árapálytérségtől egészen a tengerek mélyéig is megtalálható. Táplálékként a vízből szűri ki a szerves részecskéket. A Herrmannella hiatellai nevű evezőlábú rák (Copepoda) a külső élősködője ennek a kagylónak.
Képek
-
A természetes élőhelyén
-
a kolóniája
-
Elpusztult állatok
-
héjai
Források
- Hiatella arctica (Linnaeus, 1767) WoRMS
- Linnaeus C. (1767). Systema naturae per regna tria naturae: secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Ed. 12. 1., Regnum Animale. 1 & 2. Holmiae, Laurentii Salvii. Holmiae [Stockholm], Laurentii Salvii. pp. 1-532 [1766] pp. 533-1327 [1767]., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/83650#5
- Danilo, F. & Sandri, G. B. (1856) Elenco nominale dei gasteropodi testacei marini raccolti nei dintorni di Zara. Zara.
- Strøm H. (1768). Beskrivelse over Norske Insecter. Andet Stykke. Det Kongelige Norske Videnskabers Selskabs Skrifter, Kjobenhavn : 4: 313-371, pl. 16, available online at http://www-gdz.sub.uni-goettingen.de/cgi-bin/digbib.cgi?PPN481641912_0004 page(s): 368-369; pl. 16 fig. 24
- Schumacher C.F. (1817). Essai d'un nouveau système des habitations des vers testacés. Schultz, Copenghagen. iv + 288 pp., 22 pls. , available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/81329
- Bosc, L. A. G. (1801). Histoire naturelle des coquilles, contenant leur description, les moeurs des animaux qui les habitent et leurs usages. Deterville, Paris. vol. 1, 343 p.; vol. 2, 330 p.; vol. 3, 292 p.; vol. 4, 280 p.; vol. 5, 255 p., 1 table, 44 plates., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/bibliography/10436
- Turton W. (1822). Conchylia dithyra Insularum britannicarum. The bivalve shells of the British Islands. M.A. Natali, London, & Combe and son, Leicester. xlvii + 279 p., 20 pl., available online at http://books.google.es/books?id=PjMOAAAAMAAJ
|
|