Kifejezetten hegyvidéki madár, 600 és 3000 méter magasságban él.
Megjelenése
Testhossza 100–125 centiméter, szárnyfesztávolsága 260–310 centiméter, testtömege pedig 8–12 kilogramm közötti. A Gyps nembe sorolt keselyű közül ez a faj nő a legnagyobbra. Hasonlít a kisebb és sötétebb fakó keselyűre, de hátának színe a fehérestől a világos homokszínűig terjed, hasa egészen halványnak látszik, farka fekete. Viszonylag hosszú nyakát, rövid, fehéres, piheszerű tollak borítják; hosszú nyakgallérja világosbarna tollakból áll, amelyek fehér csíkosak.
Életmódja
Nappal aktív, ekkor keresi a levegőben körözve táplálékát. Röpte jellegzetes, szárnyverdesés nélküli keringés. Éles látásának köszönhetően nagy távolságokból képes rátalálni a táplálékául szolgáló elhullott állattetemekre. Kizárólag dögökkel táplálkozik. Mint a nagy keselyűknek általában, ennek sincs hangja, bár néha morgásszerű hangot és hívásként sziszegést tud hallatni.
Szaporodása
Nagy fészkét sziklapárkányokra építi, gyakran több egyed laza kolóniában egymás közelében fészkel. Fészkelő és pihenőhelyeit a fehér ürüléknyomok alapján már messziről fel lehet ismerni. Fészekalja 1 tojásból áll. A kikelő fiókát a szülőpár közösen neveli fel.
Folklór
Röpkép
A havasi fakókeselyű igen fontos szerepet játszik a tibeti kultúrtörténetben. Az év nagy részében fagyott földbe ugyanis lehetetlen a halottakat eltemetni. Hasonló nehézséget jelent az elégetés, mivel az éghető fa ritka.
Az otthon zajló temetési szertartás után ezért a halott testét átvette egy „elhelyező”, akinek az volt a feladata, hogy a testet megetesse a keselyűkkel, biztosítva azt, hogy minden darab elfogyjon.
A keselyűk és sólymok elfogyasztották a húst, majd a szakállas saskeselyűk eltüntették a csontokat.
A buddhista hit szerint kulcsfontosságú a lélek újjászületése szempontjából, hogy a korábbi test megsemmisüljön. A leírt eljárást még ma is gyakorolják, bár kisebb mértékben, mint korábban.[1]
Novum állatvilág enciklopédiaIV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve
