„A Lónyai utcai gimnáziumnak nagyon szép gyűjteménye volt: ifjúsági könyvtára is, amelynek én voltam úgynevezett »főkönyvtárnoka«. [...] Emlékezetem szerint 5000 kötetes könyvtára volt az iskolának, én pedig, mint aki közel van a forráshoz, állandóan olvastam, vittem haza a könyveket. Tanácsokat, ma úgy mondanánk, felvilágosítást, tájékoztatást is adtam az olvasóknak.”
Értelmiségi családból származott, ősei között tudhatta az Amerika-utazó Haraszthy Ágostont. Édesapja Haraszthy Gyula állampénztári főtanácsos, édesanyja Pasteiner Etel volt. Középiskolai tanulmányait Sárbogárdon kezdte meg, majd az 1920-as évek elejétől – családjával Budapestre kerülve – a kőbányai gimnáziumban és a Lónyay utcai református gimnáziumban folytatta. Ekkor határozta el, hogy egyetem után egy fővárosi nagykönyvtárban fog elhelyezkedni. 1928-ban érettségizett.[3]
A második világháború alatt többször teljesített tényleges katonai szolgálatot. Megjárta a szovjet hadifogságot is; innen 1947-ben térhetett haza. Távollétében Mátrai László egyetemi könyvtári igazgató osztályvezetővé léptette elő, később megbízta a referenszszolgálat ellátásával.[6]
Pályája kiteljesedése
„Haraszthy Gyula életútjában megtestesül az egész magyar értelmiség XX. századi sorsa: sorozatos katasztrófák, amelyek után a nulláról kell indulni, sorozatos újrakezdések, amikor az embert azonnal a mélyvízbe dobják, magára hagyottság, csak önmaga erejére és tehetségére való támaszkodás, és mindezek ellenére nemcsak túlélés, de átütő sikerek, a sikerek ellenére elmarasztalások, üldöztetések, és az üldöztetések ellenére derű, jóakarat és folyamatosan építő munka.”
1949-ben részt vett a szikszói, a pécsi és a kaposvári körzeti könyvtárak létrehozásában. Ugyanebben az évben kinevezték az újonnan megalakult Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárának igazgatójává. Két év alatt sikerült az intézményt önálló épületben elhelyeznie és hálózati központtá szerveznie.[8]
1951-től az ELTE két évvel korábban megalapított Könyvtártudományi Tanszékén osztályozási ismereteket oktatott. Egy évvel később – másodállásban – Varjas Béla utóda lett a tanszék élén; egyetemi tanári kinevezését 1953. január 1-jén kapta meg a Minisztertanácstól. Munkáját Dezsényi Béla, Kéki Béla, Kőhalmi Béla és Sebestyén Géza segítette. Tanszékvezetői működése alatt szűnt meg az a gyakorlat, hogy a más szakokra fel nem vett diákokat ide irányították át. Ekkoriban publikált szakcikkeiben szovjet példákra hivatkozva a hazai könyvtárosképzés kiterjesztését, minőségi fejlesztését, önálló könyvtárosképző főiskola létesítését szorgalmazta. Összeállította az első magyar nyelvű szakozási tankönyvet. Posztjáról 1954-ben mondott le, miután 1953 őszén kinevezték az Akadémiai Könyvtár élére.[9]
Itteni működése alatt újjászervezte a könyvtárat, megindította publikációs tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei című sorozattal, megkezdte a restaurálásra szoruló ősnyomtatványok helyreállíttatását, és UNESCO-segítséggel felszerelte az ország akkori legkorszerűbb mikrofilm-laboratóriumát. 1953-ban az Országos Könyvtárügyi Tanács tagja, bibliográfiai bizottságának vezetője, 1956 októberében a testület alelnöke lett. (E posztján 1962. novemberi lemondásáig szolgált.) 1955 januárjában bekerült a Magyar Könyvszemle szerkesztőbizottságába Kovács Máté, Kőhalmi Béla, Mátrai László és Varjas Béla mellé. Pályáját az 1956-os forradalom után ellene indított fegyelmi vizsgálatok törték ketté. A vádak szerint a forradalom idején Haraszthy nem lépett fel a belső, bizalmas iratok megsemmisítését leállító munkatársaival szemben, illetve engedélyezte a könyvtár forradalmi bizottsága által a különböző külföldi intézmények részére címzett állásfoglalás postára adását. Az 1957. júniusi eljárás során pénzbüntetésre ítélték, az 1960-as azonban már állása elvesztésével járt.[10]
Az Országos Széchényi Könyvtárban
Eltávolítását követően a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályától megbízást kapott a külföldről érkező szakirodalom feldolgozásának és nyilvántartásának megszervezésére. Jóború Magda és Pajkossy György ösztönzésére 1960 decemberétől – Goriupp Aliz utódaként – feldolgozási, majd – Keresztury Dezső nyugdíjba vonulását követően – különgyűjteményi főosztályvezetőként szolgált az Országos Széchényi Könyvtárban. Nevéhez fűződik az intézmény katalógusrendszerének megújítása, az Országos gyarapodási jegyzékek és a hungarikabibliográfiák sorának kiadása. A határon túl napvilágot látott magyar nyelvű irodalom számbavételét nemzeti kötelességnek tartotta, ennek érdekében 1971-ben létrehozta és elnökölte a Hungarika Koordinációs Bizottságot.[11]
1973-as nyugdíjba vonulása után megbízták a könyvtár 1918 utáni történetének megírásával, ám tevékenységét kénytelen volt öt évre felfüggeszteni, mivel megvonták tőle az anyagi támogatást. Műve egyes fejezeteit a Széchényi Könyvtár évkönyveiben tette közzé, a teljes monográfia elkészítésére azonban már nem maradt ideje.[12]
Elismerései
1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozatában részesült,[13] 1986-ban MKE-emlékéremmel tüntették ki.[14]
Emlékezete
Emlékére 1990. november 22-én tudományos ülést és kiállítást szervezett az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete társadalomtudományi szekciója, valamint könyv- és könyvtártörténeti bizottsága.[15]
Fülöp Géza „példát adó, nevelő, tanító személyiségként” emlékezett meg róla nekrológjában.[16]Somkuti Gabriella szerint „mindvégig magas szintű szakmai igényesség, széles körű tájékozottság és erős gyakorlati érzék jellemezte”.[17]Rózsa György „demokratikus érzelmű, liberális, jóindulatú, kitűnő szakemberként” emlékezett rá.[18]
Bereczky, 1978. = Bereczky László: Tevékenységünk lényege: a szolgálat. Beszélgetés Haraszthy Gyulával. Könyvtáros, 1978. 7. sz. 396–401. o.
Bibliográfia, 1994. = Haraszthy Gyula irodalmi munkássága. In Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1986–1990. Budapest, 1994, Országos Széchényi Könyvtár. 11–17. o.
Draskóczy, 1993. = Draskóczy István: A Budapesti Református Gimnázium második (csonka) félszázadának szellemi arculata 1909/10–1951/52. Budapest, 1993, Budapesti Református Öregdiákok Török Pál Egyesülete – Lónyay Utcai Református Gimnáziumért Alapítvány.
Gerő, 2009. = Magyar könyvtártörténeti kronológia 996–2007. 1. Összeáll.: Gerő Gyula. Budapest, 2009, Országos Széchényi Könyvtár.
Gulyás, 1993. = Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. XII. S. a. r.: Viczián János. Budapest, 1993, Argumentum – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára.
Sebestyén, 2001. = Sebestyén György: Az egyetemi könyvtárosképzés ötven éve. Az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének rövid története. Budapest, 2001, ELTE Eötvös Kiadó.
Somkuti, 1990. = Somkuti Gabriella: Haraszthy Gyula (1910–1990). Könyvtáros, 1990. 5. sz. 282–284. o.
Somkuti, 1991. = S[umkuti] G[abriella]: Tudományos ülés Haraszthy Gyula emlékére. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1991. 3. sz. 124–125. o.
Somkuti, 1994. = Somkuti Gabriella: Haraszthy Gyula 1910–1990. In Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1986–1990. Budapest, 1994, Országos Széchényi Könyvtár. 7–10. o.