„A planta tea korában egy-egy illatos Earl Grey tea mellett Aliz gyakran idézte fel gyermekkori, fiatalkori emlékeit. Újra és újra elmondta, hogy nagyanyja jelszava a Pflicht, a kötelesség volt. és az sem volt véletlen, hogy az erdélyi szász tradícióknak megfelelően tanulmányai egy részét a híres lipcsei egyetemen végezte el. Ott még eleven hagyomány volt a német egyetemeken szokásos tanár–diák kapcsolat, és ezek az élmények meghatározták a velünk való érintkezési stílusát is.”
Az 1917–1918-as tanévben a kolozsvári tudományegyetem német nyelvi lektoraként és a Marianum Női Felsőkereskedelmi Iskola óraadó tanáraként működött. Hamar ráébredt, hogy nem a pedagógusi pályán kíván elhelyezkedni. 1918 végén Melich János, a Nyomtatványtár vezetője segítségével bekerült a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárába. Egy évig státusz nélkül dolgozott a hírlaptárban. 1919 decemberétől fizetés nélküli gyakornok lett. 1922-től 1934-ig előbb segédőri, majd alkönyvtárnoki minőségben, 1934 és 1946 között a Nyomtatványtár őreként tevékenykedett. Részt vett a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete 1937-es és 1938-as felsőfokú szaktanfolyamának megszervezésében. Budapest ostromát a Magyar Nemzeti Múzeum épületében vészelte át. A háború végeztével a nemzeti könyvtár helyreállításának és újjászervezésének egyik irányítója volt.
1948-tól 1959-ig tudományos munkatársként, 1959–1960-ban főosztályvezetőként, 1960 és 1969 között nyugdíjas főtanácsadóként működött intézményében. Mindeközben 1948-tól 1953-ig Varjas Béla, majd Haraszthy Gyula meghívására a katalógus- és bibliográfiaszerkesztés megbízott előadója volt a budapesti tudományegyetemen.
Élete utolsó évtizedeiben egyre inkább elmagányosodott; nyugalomba vonulását követően kirándulással, utazgatással töltötte idejét.
1927-től szerkesztette az Irodalomtörténeti KözleményekIrodalomtörténeti Repertóriumát és a Revue des Études Hongroises bibliográfiai szemléjét Les récents études bibliographiques címen.
Könyvtárszervező tevékenysége
1923-ban elkészítette a magyarországi hírlapok első katalogizálási szabályzatát. Nevéhez fűződik a 18. századi, az 1848–1849-es, a Magyarországi Tanácsköztársaság ideje alatt megjelent és az emigráns lapok feldolgozása, különgyűjteményeinek létrehozása.
Későbbi nyomtatványtári munkájához hozzátartozott a gyarapítás és a kötelespéldány-begyűjtés irányítása, a könyvek katalogizálása és szakozása, az olvasószolgálati tevékenység és a raktárfelügyelet. A nemzeti könyvtár Goriupp Aliz javaslatára vásárolta meg 1936-ban az Adrema címírógépet, amellyel lehetővé vált a nemzetközi szabványnak megfelelő katalóguscédulák sokszorosítása, új olvasói és szolgálati katalógusok létrehozása és a könyvek „futószalagon” való feldolgozása. A Fitz József igazgató által szorgalmazott könyvtári reform részeként Goriupp Aliz irányításával vezették be az egyetemes tizedes osztályozás rendszerét, a raktárakban pedig a folyószámos elhelyezést a szakrenden alapuló helyett. Működése alatt „a nyomtatványtár a Széchényi Könyvtárban a szakképzésnek valóságos házi gyakorlóosztálya” lett.[5]
1946-tól 1954-ig a Magyar Nemzeti Bibliográfia alapító szerkesztője, 1952-ben az első magyar címleírási szabvány szerkesztője volt.
Társasági tagságai, elismerései
Kezdettől fogva tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia által 1953-ban létrehozott Könyvtártudományi Főbizottságnak. 1957-től betöltötte az Országos Könyvtárügyi Tanács Katalogizálási Szakbizottságának elnöki tisztségét.
A magyar könyvtártörténeti szakirodalom a legjelentősebb bibliográfus szakemberek között tartja számon. Komjáthy Miklósné és Pajkossy György értékelése szerint „az első modern magyar katalogizálási szakember, évtizedekig a munkaterület első szaktekintélye” volt.[6] Fügedi Péterné „nagy tudású, fantasztikus munkabírású, szigorú, de igazságos főnökként” emlékezett rá, aki „a legkisebb apróságra is figyelt.” „Életét szinte felemésztette a fegyelmezetten teljesített napi robot. Jóllehet tudatában volt sorsának, a napról napra, évről évre ismétlődő szürke aprómunkákat is nagy szakmai alázattal végezte el.”[7]
A Farkasréti temetőben található, E/2752 jelű nyughelye a nemzeti sírkert részét képezi.
Fügedi Péterné: Goriupp Alisz (1894–1979). In Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1978. Budapest, 1980, Országos Széchényi Könyvtár. 7–12. o.
Komjáthy Miklósné – Pajkossy György: Ötven év a nemzeti könyvtárban, katalógus és bibliográfia vonzásában. Beszélgetés Goriupp Alizzal. Könyvtáros, 1978. 9. sz. 520–523. o.
