A Hansa-Brandenburg W.29 német gyártmányú, kétüléses, egyfedelű, vadász hidroplán volt az első világháború idején.
Története
A típus alapjául az 1917-ben szolgálatba állított, kétfedelű Hansa-Brandenburg W.12 szolgált. A Hansa-Brandenburg vezető tervezője, Ernst Heinkel állítólag egy lokálban ülve egy este alatt, a borlap hátán tervezte meg a repülőgépet, amely elsősorban abban különbözött elődjétől, hogy felső szárnyát eltávolították. A légellenállás csökkenésével a gép sebessége némileg megnőtt.
1918 januárjában kezdték el három prototípus építését, ezeket különböző gyártók 150, 160 és 185 lóerős motorjaival szerelték fel. A sorozatgyártáshoz először a legolcsóbb, 150 lóerős Benz Bz.III-at választották, feltehetően azért mert a hidroplánok hátrébb voltak a prioritási listán, de később 185 lóerős Benz és BMW motorokat kaptak. Fegyverzete egy forgatható Parabellum MG14 géppuska volt a hátul ülő megfigyelő számára és egy vagy két motorháza erősített Spandau MG 08 géppuska, amiket a pilóta kezelt. A gyors és jól manőverező repülőgép az Északi-tengeren zaklatta a brit flotta repülőcsónakjait és hajóit. A W.29-eseket repülő leghíresebb pilóta Friedrich Christiansen volt. Egységével egy alkalommal meglepte és "szitává lőtte" a C25 brit tengeralattjárót; a tengeralattjáró kapitánya és a legénység öt tagja elesett az összecsapásban.
A kedvező tulajdonságokkal rendelkező modellt a háború után több ország is rendszeresítette. Továbbfejlesztett változata a W.33 volt, amelyből a háború alatt mindössze 7 készült el, de később szintén több állam haditengerészete megvásárolta. Az utolsó W.33-at 1936-ban vonták ki a finn flotta szolgálatából.