Elutasította a pápai tévedhetetlenség doktrínáját.[11] Noha eltiltották a katolikus teológia tanításától,[12] papi működését nem vonták vissza.[13] Tanszékét és az intézetét megtartotta (amelyet elválasztottak a katolikus kartól). 1960–1996 között a Tübingeni Egyetemen dolgozott az ökumenikus teológia professzoraként, és egyetemi tanárként szolgált. 1996 óta emeritus professzor volt.
Élete
Filozófiai és teológiai tanulmányait Rómában, a Gergely Egyetemen (1948–1955), valamint Párizsban, a Sorbonne-on és az Institut Catholique-on (1955–57) végezte.[14]
Írásaiban számos ponton eltért a katolikus tanítástól, ezért a Hittani Kongregáció 1973-ban határozottan helyreigazította nézeteit, 1975-ben VI. Pál pápa utasítására figyelmeztetésben részesítették, és felszólították, hogy az egyház tévedhetetlenségéről, a katolikus tanítóhivatalról és a világi papságról vallott nézeteit többé ne hirdesse. Ezek mellett egyéb, például Krisztusfeltámadásáról vagy Mária szüzességéről vallott nézeteit is téveseknek minősítették.[14]
1979-ben az egyház megvonta a tanítási jogot az akkor már világhírű, rebellis teológustól, kitették a Tübingeni Egyetem katolikusteológiai fakultásáról, ám kollégái és hívei elérték, hogy megőrizze posztját, immáron függetlenedve, közvetlenül az egyetemi szenátus alá rendelve.[15][16] Így megtartották professzorként és az Ökumenikus Kutatási Intézet igazgatójaként, amelyet az egyetem kifejezetten neki hozott létre.[17]
Küng a Vatikánt egy diktatórikus államhoz hasonlította, és azzal vádolta a pápát, hogy filmcsillagokat, kommunistákat és ateistákat fogad, de kritikus katolikus teológusokkal nem szívesen találkozik[15] és elhallgattatja azokat.[17]
Számos díjat kapott, így például 1992-ben a közép-svájci kulturális díjat. A svájci alapítvány ezzel Küng egész teológiai munkásságát méltatta, erőfeszítéseit „az ökumenikus megértés szellemének terjesztéséért és a világvallások közötti dialógus előmozdításáért”.[18]
Művei
Rechtfertigung. Die Lehre Karl Barths und eine katholische Besinnung. Mit einem Geleitbrief Karl Barths, Einsiedeln 1957
Konzil und Wiedervereinigung, München, 1960
Strukturen der Kirche, Freiburg im Breisgau, 1962
Kirche im Konzil, Freiburg im Breisgau, 1963, Herder-Bücherei Bd. 140. Mit Nihil obstat. Rottenburg 8. Januar 1963
Die Kirche. Herder, Freiburg im Breisgau, 1967
Wahrhaftigkeit. Zur Zukunft der Kirche. Herder, Freiburg im Breisgau, 1968
Unfehlbar? Eine Anfrage. Benziger, Zürich, 1970
Menschwerdung Gottes. Eine Einführung in Hegels theologisches Denken als Prolegomena zu einer künftigen Christologie, Ökumenische Forschungen II. 1, Herder, Freiburg-Basel-Wien, 1970 (Taschenbuchausgabe Serie Piper 1049, München, 1989, mit neuem Vorwort)
Christ sein. Piper, München, 1974
Existiert Gott? Antwort auf die Gottesfrage der Neuzeit. Piper, München, 1978
Ewiges Leben? Piper, München, 1982
Christentum und Weltreligionen. Hinführung zum Dialog mit Islam, Hinduismus und Buddhismus. Piper, München, 1984
Theologie im Aufbruch. Eine ökumenische Grundlegung. Piper, München, 1987
Christentum und Chinesische Religion. Piper, München, 1988 (Mit Julia Ching)
Erkämpfte Freiheit. Erinnerungen. 2. Auflage. Piper, München, 2002, ISBN 978-3-492-04444-8
Wozu Weltethos? Religion und Ethik in Zeiten der Globalisierung. Im Gespräch mit Jürgen Hoeren. 2. Auflage. Herder, Freiburg im Breisgau, 2006, ISBN 978-3-451-05797-7
Manifest Globales Wirtschaftsethos. Konsequenzen und Herausforderungen für die Weltwirtschaft. Manifesto Global Economic Ethic. Consequences and Challenges for Global Businesses. München: dtv, 2010, J. ISBN 978-3-423-34628-3
Anständig wirtschaften – Warum Ökonomie Moral braucht. Piper, München, 2010, ISBN 978-3-492-05424-9
Sztankóczy Zoltán: Ökumenikus gondolkodás és hit. 1. Pierre Teilhard de Chardin, Joseph Ratzinger, Hans Küng; Heltai Gáspár Kft., Bp., 1997 (Teológiai füzetek)
↑Küng, The Catholic Church: A Short History (2002), Introduction, p. xviii: "In 1979 I then had personal experience of the Inquisition under another pope. My permission to teach was withdrawn by the church, but nevertheless I retained my chair and my institute (which was separated from the Catholic faculty). For two further decades I remained unswervingly faithful to my church in critical loyalty, and to the present day I have remained professor of ecumenical theology and a Catholic priest in good standing. I affirm the papacy for the Catholic Church, but at the same time indefatigably call for a radical reform of it in accordance with the criterion of the gospel."
↑ abHans Küng, Une vérité contestée. Mémoires II, Paris, Cerf, 2010, 735 p. (ISBN 9782204088558), cf. in 'Roma locuta - causa non finita', pp. 682-683 (franciául)
.jpg)
