Az ország nyugati tengerpartján található. Régóta híres meleg tengervizéről, gyógyító iszapjáról és békés hangulatáról. A tengerhez vezető szűk utcái mentén a 20. század elejéről származó faépületek húzódnak.
Története
A város története 1279-ig nyúlik vissza: ekkor lett az Ösel-Wieki püspökség székhelye az elkövetkezendő 300 évre. Ezen korai időszakból több épület máig is fennmaradt, többek között például a püspöki palota, a Haapsalui vár.
Haapsalu és környéke az Észtországban élő svédek legfőbb vidéke volt a 13. századtól egészen 1944-ig, amikor többségük elmenekült a háború sújtotta tájékról.
Sokáig csupán a helyiek hittek az iszap gyógyító hatásában, mígnem végül egy katonaorvos, Carl Abraham Hunnius megnyitotta az első iszapkúrát is kínáló gyógyfürdőt 1825-ben. A létesítményben kínált gyógymódnak hamarosan híre ment Szentpétervárarisztokráciája körében. A város azóta is a vizére építi gazdaságát, nyaranta üdülők sokasága lepi el.