Gömör és Kis-Hont vármegye
Az egykori Vármegyeháza épülete Pelsőcön
Gömör és Kis-Hont vármegye címere
Ország	Magyar Királyság
Központ	Rimaszombat
Népesség
Népesség	ismeretlen
Nemzetiségek	magyarok, szlovákok
Vallás	katolikusok, evangélikusok, reformátusok
Nyelv	magyar, szlovák, német
Földrajzi adatok
Terület	4279 km²
Térkép
Gömör és Kis-Hont vármegye térképe
Gömör és Kis-Hont vármegye domborzati térképe
A Wikimédia Commons tartalmaz Gömör és Kis-Hont vármegye témájú médiaállományokat.

Gömör és Kis-Hont vármegye (latinul Geomoriensis et Kishonthensis, németül Gemer und Kleinhont, szlovákul Gemer a Malohont) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság területén 1802-től kezdve, amikor Gömör vármegye egyesült a Kis-Honti kerülettel. Területén jelenleg Szlovákia és Magyarország osztozik. Az elcsatolt rész nagyobbik hányada a Besztercebányai, kisebbik hányada a Kassai, egy községe pedig (Vernár) az Eperjesi kerülethez tartozik; a Magyarországon maradt részt (Putnoki járás) Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez csatolták.

A vármegye neve – nyilván bonyolultsága miatt – számtalan alakban fordul elő, azonban a hivatalos elnevezés eredetileg Gömör és Kis-Hont volt, a két világháború közötti időszakban pedig Gömör és Kishont ill. Gömör–Kishont.

Északról Liptó vármegye és Szepes vármegye, keletről Abaúj-Torna vármegye, délről Borsod vármegye és Heves vármegye, nyugatról pedig Nográd vármegye és Zólyom vármegye határolta.

A Gömör–Szepesi-érchegységben (szlovákul: Slovenské rudohorie) terült el, nagyjából a mostani magyar-szlovák határvidéken, Poltár, Rozsnyó és az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) alkotta háromszögben. A megyén átfolyt a Sajó. Területe kb. 4289 km² volt 1910 környékén.

1910-ben 109 994^[forrás?] fő volt a vármegye lakossága, ebből:

• magyar: (58,47%)
• szlovák: (38,4%)
• német: (1,55%)

• katolikus: 79 838 (43,4%)
• evangélikus: 59 459 (32,4%)
• református: 34 707 (18,9%)
• zsidó: 5339 (2,9%)

Gömör vármegye székhelye Gömör, illetve a gömöri vár volt, a 18. század elejétől pedig Pelsőc. Miután Kis-Honttal egyesült a vármegye, székhelye Rimaszombat.

Gömör (népiesen Gömörország) a Magyar Királyság egyik legrégibb vármegyéje volt. Kis-Hont, mely Hont vármegyének Tiszolc és Rimaszombat között fekvő, Nógrád, Gömör és Zólyom vármegyék közé ékelődő exklávéja volt, csak 1786–1802 környékén csatlakozott hozzá, attól kezdve a vármegye neve Gömör és Kis-Hont.

1920-ban a trianoni békeszerződés alapján a megye legnagyobb része az újonnan alakult Csehszlovákia része lett, kivéve egy kis területet Putnok környékén, mely a székhelye is volt e rövid időre, és néhány települést a Feledi járásból a vármegye legdélibb részéből. 1923-ban a csonka megyét összevonták Borsoddal Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven.

1938-ban a megye legnagyobb részét ismét Magyarországhoz csatolták az I. bécsi döntéssel. Ekkor az önálló Gömör és Kishont, illetve Borsod vármegyék újraalakultak, 1945-ben azonban ismét egyesültek, immár nem csak ideiglenesen, Borsod-Gömör megyeként. Ez a rövid életű megye azután az 1950-es megyerendezés során egyesült Abaújjal és Zemplénnel, így jött létre a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye.

1993-ban Csehszlovákia felbomlásával Gömör és Kis-Hont csehszlovákiai része Szlovákiához került. Szlovákiai részei az 1996-os közigazgatási reform óta a Kassai kerülethez és a Besztercebányai kerülethez tartoznak.

A Gömör nevet Magyarországon már csak egyetlen kis falu, Gömörszőlős őrzi nevében, Szlovákiában több település is.

1886-tól, amikor a vármegyéknek törvény írta elő, hogy állandó járási székhelyeket jelöljenek ki, a vármegye járási beosztása az alábbiak szerint alakult (zárójelben a járás székhelye):

• Nagyrőcei járás (Jolsva)
• Rimaszécsi járás (Feled, neve 1912-től Feledi járás)
• Rozsnyói járás (Rozsnyó)
• Rimaszombati járás (Nyustya)
• Tornaljai járás (Tornalja)
• Garamvölgyi járás (Királyhegyalja, de a szolgabírói hivatal a községhez tartozó Nándorvölgy telepen volt, 1900-ban alakult)
• Ratkói járás (Ratkó, 1909-ben alakult)
• Putnoki járás (Putnok, 1910-ben alakult)

Az 1871. évi községi törvény alapján a megyében öt rendezett tanácsú város alakult, melyek ma mind Szlovákiához tartoznak, és ezek köre nem változott a későbbi évtizedekben sem:

• Dobsina
• Jolsva
• Nagyrőce
• Rimaszombat
• Rozsnyó

• Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör és Kis-Hont vármegye, 1903
• Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családjai I-II. Kolozsvár, 1909.
• Ila Bálint: Gömör vármegye iskolaügye 1770–1777. Budapest, 1937. (Domanovszky Sándor Emlékkönyv)
• Ila Bálint: A gömöri jobbágyság a XVI-XVIII. században. Budapest, 1937.
• Ila Bálint: Gömör megye I. 1944.
• Leon Sokolovský 1997: Stručné dejiny Malohontu od roku 1803. Martin.
• Keményfi Róbert 2002: A gömöri etnikai térmozaik: A történeti Gömör és Kis‐Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása – különös tekintettel a szlovák‐magyar etnikai határ futására. Dunaszerdahely.
• Andrej Štafura 2016: Historické organy stredného Gemera.
• Farkas Csaba 2020: Mohács előtt és után: Gömör megye hatóságának működése (1470 –1570). Turul 93/3.

A Wikimédia Commons tartalmaz Gömör és Kishont vármegye témájú médiaállományokat.

• A Gömöri karszt látványtérképe