Berlinben magántanárrá habilitáltatta magát, aztán (1843-1847 és 1848-1856 között) utazott Venezuelában, Új-Granadában és Ecuadorban; ezen utazása eredményeit irodalmilag is feldolgozta és azután Berlinben a botanika tanára lett. 1868-ban ugyanilyen minőségben Bécsbe hívták meg; 1872-ben nyugalomba vonult és ezt követően Svájcban élt.
Munkássága
A trópusi vegetáció anatómiai vizsgálatából levezette valamennyi növénynek alapul szolgáló szerkezeti egyesítettségét, s arra az eredményre jutott, hogy a sejt nedvében levő oldott anyagoknak nem a kémiai rokonság ereje, hanem a sejtfalban történő kémiai és fizikai működés hozza létre a szerves vegyületeket. A ragály sejtjei ő szerinte sem nem moszat, sem nem gomba, hanem normális sejteknek patologikus fejlődésfoka.
Művei
Das Geschlechtsleben der Pflanzen und die Parthenogenesis (Berlin, 1860)
Histologische Untersuchungen (Berlin, 1862)
Entwickelungs-erscheinungen der organischen Zelle (Lipcse, 1863)
Chemismus der Pflanzenzelle (Bécs, 1869)
Zur Geschichte der Botanik (Berlin, 1870)
Fäulnis und Ansteckung (Schaffhausen, 1872)
Studien zur Urgeschichte des Menschen in einer Höhle des Schaffhauser Jura (Zürich, 1874)
Deutsche Flora, pharmazeutisch-medizinische Botanik (Berlin, 1883)
Flora Columbiae (Berlin, 1858-69, 2 kötet)
Gesammelte Beiträge zur Anatomie und Physiologie der Pflanzen (Berlin, I. 1865, II. 1890)
Parthenogenesis und Generationswechsel (Berlin, 1888)
Géologie de la Colombie (Berlin, 1886)
Szerkesztette a Botanischen Untersuchungen aus dem Physiologischen Laboratorium der Landwirtschaftlichen Lehranstalt in Berlin című füzeteket (Berlin, 1865-67, 6 füzet).
