Grönland történelmét leginkább az időjárási körülmények határozták meg.
Kezdeti történelem
Az európaiak érkezése előtt főleg paleoeszkimók által rendkívül gyéren lakott terület volt.[1][2]
Az első európai felfedezők
A szigetre első európaiként a vikingVörös Erik által vezetett expedíció tagjai telepedtek le a 980-as években.[3] Az éghajlat enyhébb volt és semmi akadálya nem volt itt a gabonatermesztésnek, ami elsősorban árpát jelentett.[4]
Grönland egyik legrégebbi építménye, egy templom, melyben 1408-ban kötöttek utoljára házasságot (ez volt sokáig az utolsó írott feljegyzés Grönlandon)
A 9-12. század közötti általános felmelegedés következtében Grönland déli része, legalábbis a part mentén, valóban "zöld föld" volt, nem borította állandó jégtakaró. Ezért is jöhettek ott létre a 11. század elején norvég (viking) kolóniák, amelyek állattenyésztéssel és fölműveléssel is foglalkoztak a vadászat és halászat mellett, valamint kereskedtek Norvégiával. Amikor a norvég uralkodó és a nép keresztény lett, püspököt küldtek Grönlandra, és a területet a Nidaros érsekségének rendelték alá. Az európaiak békében éltek az őslakos eszkimókkal. Ezen a helyen is, akárcsak Izlandon, vagy Feröeren az ónorvég nyelvből kialakult egy másik nyelv, a grönlandi norvég nyelv is. 1261-ben Grönland a Norvég Királyság része lett.
A 15. századra a viking települések (az éhínségek és az inuitokkal keletkező konfliktusok miatt) megszűntek. Az ismétlődő éhínségek fő oka a legújabb kutatások szerint az egyre súlyosbodó aszály volt,[5] de beleszólhatott a kis jégkorszak, vagyis az éghajlat kedvezőtlenebbé válása is. A sziget elnéptelenedésével párhuzamosan kihalt a grönlandi vikingek nyelve.
Az újra megerősödő Dánia–Norvégia1721-ben bejelentette, illetve újra megerősítette igényét a szigetre.
Az 1814-es kieli béke során Dánia elvesztette Norvégiát, de megtarthatta tengerentúli területeit.
A 19. században sok inuit család vándorolt be a szigetre Kanada északi részéről (az utolsó csoport 1864-ben érkezett), miközben a keleti partvidék a rossz gazdasági helyzet miatt elnéptelenedett. Az első demokratikus választásokat 1862 és 1863 folyamán tartották Grönlandon, melyen megválasztották a kerületi vezetőket.
A Thule Légibázis, ahonnan az Egyesült Államok a hidegháború alatt a szovjetek észak-atlanti tevékenységét ellenőrizte
Norvégia Kelet-Grönland bizonyos részeit magának követelte, s azokat (melyek akkoriban lakatlanok voltak) 1931 júliusában el is foglalta. Dánia és Norvégia megegyezett, hogy a vitás kérdéseket az Állandó Nemzetközi Bírósághoz viszi, mely 1933-ban Dánia javára döntött. 1940. április 9-énNémetország megszállta Dániát. Mialatt Dánia megszállás alatt állt, a dán kormány nem tudta érvényesíteni akaratát a sziget felett, így az (amerikai és kanadai felügyelet alatt) meglehetősen független volt a második világháború alatt.
A hidegháború alatt a sziget jelentősége felértékelődött, mert innen könnyen ellenőrizhette az Amerikai Egyesült Államok a Szovjetunió tevékenységét az északi térségben. 1953-ban megalapították a Thule Légibázist. Ennek során néhány inuit családot erőszakkal kitelepítettek, mely a dán kormány és a helyi lakosság között feszültséget okozott. 1953-tól a dán kormány elkezdte megszüntetni Grönland gyarmati státuszát. A Folketing (a dán parlament) kiterjesztette az orvosi és egészségügyi szolgáltatásokat a szigetre, ahol a lakosság egyre nagyobb része költözött a városokba.
Amikor Dánia csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez (EGK), Grönland (a helyi népszavazáson leadott 70,3%-os ellenszavazat ellenére) is kénytelen volt csatlakozni. Ezért a helyi lakosok és politikai pártok az önkormányzásért kezdtek tárgyalásokat a dán vezetéssel. A Folketing 1978-ban hozott törvényt Grönland belső autonómiájáról, mely 1979-ben lépett életbe. Ezzel a hadügy, külügy és pénzügy kivételével Grönland teljes autonómiát kapott, és lehetővé vált, hogy a sziget kilépjen az EGK-ból. 1982. február 23-ánnépszavazást tartottak arról, hogy Grönland továbbra is az Európai Közösség tagja maradjon-e. A szavazáson a választók többsége (53%) elutasította ezt. Emiatt 1985-ben Grönland kilépett a Közösségből – ez volt az EGK történetének első területi vesztesége. Ezután a szigeten fokozatosan felváltották a dán uralom jelképeit: saját grönlandi zászlót és címert vezettek be, valamint a dán helységneveket felváltották a grönlandi helységnevek.
Kiválása az Európai Gazdasági Közösségből
Az 1979 áprilisában tartott választások az EGK-ellenes erők többségét hozták az új grönlandi parlamentben, de még két évbe telt, hogy az új kormány rávette Dániát arra, hogy 1981 augusztusában a kiválás ügyében népszavazást írjon ki. Dánia ellenkezett, mert a kiválással elvesző EGK-segély pótlását nem várta a legfontosabb grönlandi iparágtól, a halászattól, és attól tartott, hogy Dániának kell az így kieső összeget biztosítania. Ezeknek az érveknek tulajdonítják, hogy az 1972-es nagyobb arányú elutasítás után az 1982-es szavazáson kisebb volt a kiválást támogatók aránya. A népszavazás után azonban a grönlandi kormány úgy vélte, hogy a választók a kiválást támogatják. 1982 májusában Dánia azzal a javaslattal fordult az EGK Tanácsához, hogy vizsgálja felül a szerződéseket, és Grönland kapja meg kiválása esetére a Tengerentúli Ország és Terület (Overseas Country and Territory, OCT) státust. Ezt a Bizottság is támogatta. Ez a státus Grönland számára kedvező lett volna, hiszen az EGK-hoz fűződő viszonyát szinte csak intézményi kérdésekben változtatta volna meg, viszont a többi állam, különösen az NSZK tartott attól, hogy a halászati érdekeit ez sérteni fogja. Rossz példát jelentett a többi tagállam előtt a másik nem EGK-tag dán terület, Feröer, amellyel csak nehezen lehetett megegyezni a Közös Halászati Politika keretei között. Abban sikerült megállapodni, hogy 1984-ig a tárgyalásokat be kell fejezni, hogy 1985 januárjában Grönland kiválhasson. Végül azonban a Tanácsban csak 1985 februárjában született meg a megállapodás: Grönland megkapta az OCT státust, és vámmentesen vihette halászati termékeit az EGK piacára. Egy tízéves halászati egyezményt is alkottak, amely hatévenként automatikusan meghosszabbodik.
↑Saqqaq culture chronology. Sila, the Greenland Research Centre at the National Museum of Denmark. [2011. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 2.)
Derek W. Urwin: A közös Európa, Corvina, Budapest, 2003., ISBN 963-13-5306-0
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a History of Greenland című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
