A vulgientes vagy vordenses kelta törzs oppiduma volt, és a nevét is tőlük származtatják: Vordenses – Gordenses. A rómaiak idején a Cité de Cavaillonhoz tartozott, ahol Gallia egyik legrégebben alapított püspöksége működött.
Franciaország legszebb falvai közé sorolják. Festők kedvelt alkotóhelye, nyáron számos kiállítást látogathatnak a turisták. Itt alkotott sok éven át Victor Vasarely, André Lhote, Marc Chagall és Jean Deyrolle. Vasarely saját költségén renováltatta Gordes várát,[2] ahol didaktikai múzeumot létesített, amelyet 1970. június 6-án Georges Pompidou elnök felesége, Claude asszony nyitott meg.[3] A múzeum 1996-ban megszűnt, amikor Vasarely 500 alkotását átvitték az Aix-en-Provence-i Vasarely Alapítvány múzeumába. 1997 áprilisa óta Pol Mara (Léopold Leysen) belga festő és grafikus 200 műve látható állandó kiállítás keretében.
Gordes határában állnak a borie-k, kőkunyhók, a kelta–ligur építészet emlékei. Az álboltozatú, habarcs nélkül, szárazkőből összerakott legrégibb viskók a 17. századból származnak, de még a 19. században is építettek néhányat. A pásztorok beállónak, menedéknek használták, gabonát tároltak bennük, sőt az otthonuktól távol élő parasztok tavasztól őszig laktak is a kunyhókban. A közelben szőlőt, olívabogyót, gabonát termesztettek és selyemlepkét tenyésztettek. Hasonló viskókat építettek Franciaország nagy részén, amikor 1761-ben XV. Lajos francia király rendeletben engedélyezte az új földek feltörését az éhínség megelőzésére.
Gordes vára
Emlékposzter Victor Vasarely tiszteletére a gordes-i várban