Gimesi Nándor István (1914-ig Geiszler Nándor István) (Kiskomárom, 1892. december 3. – Budapest, 1953. július 16.) ciszterci szerzetes, botanikus, hidrobiológus, mikrobiológus. A hazai növényélettani és növénysejttani kutatások úttörő alakja, főként a vízi mikroorganizmusok (fitoplanktonok, algák) élettani vizsgálata terén alkotott maradandót. A mikrobiológiai célú fényképezés és filmezés technikájának megújítójaként is ismert. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Gimesi”.

A székesfehérvári ciszterci gimnázium elvégzése után 1914-ben belépett a rendbe. 1913–1917 között teológiai és természetrajzi tanulmányokat folytatott a Bernardinumban, 1917-ben szentelték pappá. Ezzel egyidejűleg a Budapesti Tudományegyetemen 1918-ban tanári, 1920-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1918-tól hitoktatóként tevékenykedett Zircen, 1919-ben egri, 1920-tól budapesti középiskolákban tanított. 1924–1926 között a Rockefeller Alapítvány támogatásával külföldi tanulmányúton járt, luzerni, zürichi (Svájc), plöni, helgolandi (Németország) és bergeni (Norvégia) növényélettani intézetekben, tanszékeken dolgozott. Hazatérését követően, 1926-tól egyetemi magántanári, 1927-től nyilvános rendkívüli, 1943-tól 1952-ig nyilvános rendes tanárként oktatott a budapesti tudományegyetemen, ahol 1944-től ugyancsak 1952-ig a növényélettani tanszék, haláláig az Egyetemi Botanikus Kert vezetője volt.

Pályája elején főleg hidrobotanikai vizsgálatokkal, a mikroszkopikus fitoplanktonok élettanával foglalkozott. Később e kört szélesítve – Paál Árpád kutatásaiból kiindulva – megteremtette a magyarországi növényélettan és növénysejttan alapjait. Behatóan tanulmányozta az ostoros moszatok (Euglenophyta) közé tartozó egysejtű Trachelomonas volvocina osztódását, emellett ő fedezte fel egy kovamoszat, a Cyclotella bodanica var. lemanensis kolloidális ernyőjét. Vizsgálta több egyszikű növény mikrospórájának redukciós sejtosztódását (meiózis), a pollenszemcsék szerveződését, valamint a kromoszómák sajátságait vizsgálva felismerte azok spirális szerkezetét. Az élettani folyamatok egyes stádiumait mikrofényképekkel dokumentálta, s e munkája során jelentős eredményeket ért el a mikrofotográfiai és mikrokinematográfiai technika fejlesztésében is. Az általa fejlesztett mikromembrános szívó-szűrő készülék lehetővé tette a fitoplanktonokban élő algák, baktériumok, vírusok kvantitatív vizsgálatát. Önálló munkái mellett rendszeresen jelentek meg dolgozatai a Botanikai Közleményekben és az Index Horti Botanici folyóiratokban.

Tudományos eredményei elismeréseként 1925-ben a Szent István Akadémia rendes, 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1931-ben alapító elnöke, majd tiszteletbeli tagja volt az Amatőr Mozgófényképezők Egyesületének, s tanügyi szakértője a miniszteriális Oktatófilm Kirendeltségnek.

• Hydrobiológiai tanulmányok, Budapest, 1924.
• A colloidszűrők elmélete, Budapest 1924.
• Hydrobiológiai szívó-szűrőkészülék és ennek alkalmazása a hydrobiológiában és technikában, Budapest, 1924.
• Az öröklésről, Esztergom, 1935.
• A virágpor keletkezése, Budapest, 1938.
• A növények életfolyamatai, Budapest, 1941, 88 p.
• A butomus umbellatus L. him meiosisáról és postmeiosisáról, Pécs, 1941, 24 p.
• Növényélettani gyakorlatok, Budapest, 1950, 52 p.
• Növényélettani anatómia, Budapest, 1950.
• Études sur la physiologie de la germination de la graine du tabac, Budapest, 1953, 22 p.
• About the physiology of protoplasmic movements, Budapest, 1955, 20 p.

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 598. o.  
• Biológiai lexikon II. (G–K). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975. 51. o. ISBN 963-05-0531-2
• Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 632–633. o. ISBN 963-85773-9-8  
• Magyar katolikus lexikon
• Az ELTE Növényélattani Tanszékének története Archiválva 2009. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben