A Gesta Hungarorum két középkori magyar történeti mű címe. A latin kifejezés A magyarok viselt dolgait jelenti.
Az első, 1200 körül keletkezett mű az őshazából (Szkítiából) való kivonulástól Szent István koráig tartó időszakot öleli fel.[1] Ez Anonymusnak, azaz P. mesternek a munkája.[2]
Gesta Hungarorum címmel 1283 körül Kézai Simon is írt egy másik gesztát, melyet napjainkban Gesta Hunnorum et Hungarorum, azaz „A hunok és a magyarok cselekedetei” címen is szoktak nevezni annak érdekében, hogy megkülönböztessék Anonymus művétől. Kézai műve a honfoglalástólIV. László király uralkodásáig (1272–1290) tájékoztat a magyarok történelmének évszázadairól.
Mindkét Gesta Hungarorum műfaja latin nyelvű geszta, és eredeti példánya egyiknek sem maradt fenn, tehát csak másolatok alapján ismert.
Anonymus műve
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Anonymus műve (amelynek 13. századi példánya az Országos Széchényi Könyvtár kincsei közt található) 1200 körül készülhetett. A névtelen szerző műve a magyarok őshazájától Géza fejedelemig, az államszervezés kezdeteiig tárgyalja a magyarok történetét.[3]Wehli Tünde művészettörténész, a geszta vitatott „P” kezdőbetűjének bizonyos motívumait az 1240-1250-es évek
könyvfestészetében, illetve diplomatikai emlékeiben találta meg.[4]Anonymi Belae regis notarii historia de septem primis ducibus Hungariae címen jelent meg. A történelmi leírás kezdetének része, hogy tájékoztat minket Béla király kérésére a magyar nép szcítiai népektől való ősi eredetéről, akiket Dentü-mogyerinak hívnak, s így a dicsőséges múltunkhoz tartozik Dáriusnak, Círusnak és Nagy Sándornak a legyőzése is. E népbe tartozott Attila király is, és elmondja, hogy a magyarokat a nyugati népek nevezték el hungárusoknak, a hét vezér Hungvárnál való hosszas tartózkodása miatt. Továbbá Anonymus értékes hagyományanyagot őrzött meg művében a magyar nemesi nemzetségek múltjából, valamint hivatkozik a magyar történelmi népköltészetre, regös-énekekre is. Az anonymusi Gesta Hungarorum a szerző állítása alapján az „iratok biztos előadásából meg a történeti művek világos értelmezéséből nemeshez méltó módon” összeállított mű, melyben a harcok leírásai a szerző korabeli keresztény stílusával, látásmódjával színesítettek.[5]
A „sajátos nemzeti érdekeiket” szem előtt tartó román történészek abszolút hiteles műként szeretik bemutatni a Gesztát a nemzetközi közvélemény előtt. 1987-ben Ceausescu román diktátor kérésére még a New York Times-ban is fizetett hirdetésszerű propagandaanyagot jelentettek meg a Gesta "hitelességének" védelme érdekében.[6]
A magyar történészek viszont kezdetektől bírálták a műnek a honfoglalás korára vonatkozó hitelességét. Ugyanis, a gesztában szerepeltetett helyi vezérek vagy államok teljesen különböznek attól, ami a régebbi német, bizánci, lengyel és kijevi krónikákban olvasható. Információ hiányában Anonymus fiktív hősöket, vezéreket talál ki, akiket folyókról vagy domborzattal kapcsolatos helynevek után nevezett el. Fiktív hősei a honfoglalás során pedig kitalált csatákat vívtak elképzelt népek és a honfoglalás korában a Kárpát-medencében nem létező hatalmak ellen.[7] A Honfoglalás korára vonatkozóan az Anonymus által "ősi" Kárpát-medencei etnikumokként szerepeltetett kazárok, kunok, görögök, blakok (románok), csehek és rómaiak a 9. században nem éltek ezen a területen.[8] Mindez azzal magyarázható, hogy Anonymus művét kb. 300 évvel a honfoglalás után írta. Ettől függetlenül a geszta nagyon fontos forrás a történészeknek a 13. század vonatkozásában, a nyelvészeknek pedig a benne fennmaradt tulajdonnevek okán.
Hatása
A geszta nyomán maradt fenn a köztudatban a Turul-monda, a Vereckei-hágón át történő bejövetel, a hét vezér közismert névsora (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm), a vérszerződés, a pusztaszeri gyűlés, Zalán vezér menekülése. A kortársak sem tartották megbízható műnek, így a Gesta Hungarorum tényektől gyakran teljesen elrugaszkodó gazdag fantáziavilága és ebből következő megbízhatatlansága okán már a keleti magyarokat felkereső kortárs Julianus barát is az egy évszázaddal korábbi „Keresztény Magyarok Cselekedetei” c. munkát (a késő középkorban elveszett) használta a Gesta Hungarorum helyett.[9]
↑Rady, Martyn; Veszprémy László (2010). „Introduction”. In: Bak, János M.; Borkowska, Urszula; Constable, Giles; Jaritz, Gerhard; Klaniczay Gábor: Anonymus and Master Roger. CEU Press. pp. xvii–xxxviii. ISBN 978-963-9776-95-1.
